Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XXV. Vízművek üzemeltetése 1970 után
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően és vízlétesítmények maradtak, amelyek használatával, fejlesztésével és működtetésével kapcsolatos érdekek egész országrészekre, nagyobb térségekre vannak hatással. Az önkormányzati tulajdon fő rendeltetése, hogy a közszolgáltatásokat biztosítani tudja, ez a körülmény, pedig azt teszi szükségessé, hogy az alapszükségletek kielégítését szolgáló vagyon fokozott védelmet kapjon. E célkitűzést a törvény a törzsvagyon szabályaival kívánja biztosítani, aminek alapján e tulajdoni kör forgalomképtelen, illetőleg korlátozottan forgalomképes. Az ellátás felelősségével együtt önkormányzatok tulajdonába került a helyileg lehatárolható érdekeltségi körben szereplő vizek és vízi létesítmények (vízi közművek) köre, kivéve a kizárólagos állami tulajdonba tartozó vízműveket. A vagyonátadásokat követően az önkormányzati képviselőtestületek döntéseitől függően az üzemeltető szervezetek korábbi formája megváltozott. Az állam kizárólagos tulajdonában az öt regionális vállalat által üzemeltetett vízi közművek maradtak, ezek üzemeltetését a regionális vízművekből alakult részvénytársaságok végzik. Szerződés alapján folytatják az üzemeltetést a területükön lévő egy-egy települést ellátó, a helyi önkormányzat tulajdonába került vízműveknél. Az egy-egy települést ellátó tanácsi alapítású vízművek változatlan működési területen az önkormányzat által alapított társaságként (rt., kft.) végzik a szolgáltatást. (Fővárosi Vízművek, Debreceni Vízmű, stb.) Korábban a megye egész területén, vagy annak (Bács, Zala, Győr-Sopron) egy részén működő tanácsi vízmű vállalatok átalakulása változatos képet mutat. Vannak olyan megyék, ahol a szervezeti forma átalakult (rt., kft. alapítással), de a működési terület változatlan maradt, vagy csak kisebb mértékben módosult egy-egy település, vagy korábbi üzemmérnökségi terület kiválásával. Legtöbb esetben a korábbi üzemmérnökségek önállósultak és szerveződtek valamilyen gazdasági társasággá, legtöbbször kft.-vé. Több megyében azonban a korábbi megyei vállalat teljesen felbomlott, egy-egy üzemmérnökség önálló szervezetté alakult, de több esetben településenként alakultak üzemeltető szervezetek, vagy az önkormányzat saját hatáskörében végzi a szolgáltatást. Az átalakulást követően létrejött új üzemeltető szervezetek nagyságukat tekintve nagyon változatos képet mutatnak. 1998. december végén a korábbi 33 üzemeltető vállalat helyett 345 db üzemeltető szervezet rendelkezett üzemeltetési engedéllyel. A társasági formában üzemeltető szervezetek irányítását a tulajdonos önkormányzatok képviselőiből álló igazgatóság irányítja és dönt minden lényeges kérdésben, így a fejlesztésekről, a gazdálkodásról stb., valamint javaslatot tesz a szolgáltatás díjaira, amit a közgyűlés határoz meg. Az adott település költségviszonyain alapuló díjak rendkívül nagy különbségeket mutatnak. A fogyasztói árkiegészítés rendszere megszűnt, de a költségvetési törvény, támogatást biztosít a kiugróan magas költségadottságú területeken a lakossági többletkiadások részbeni ellentételezésére. A lakosság díjtámogatására rendelkezésre álló - évenként változó - összeg elosztásáról a Tárcaközi Bizottság dönt. E testület feladata az éves költségvetési törvényben meghatározott lakossági ivóvíz és csatornahasználati díjak mérséklésére szolgáló támogatás felosztása. A támogatásként felosztható összeget a szolgáltató szervezeteknek kell igényelnie. A Tárcaközi Bizottság által meghatározott limit értéket meghaladó ivóvízdíj összegét a szolgáltató a lakosság helyett a támogatásból igényelheti. A vízdíjaknak az 1990-es évek első felében hirtelen történt nagymértékű emelkedése a lakosság vízfogyasztásának drasztikus csökkenését és a lakásonkénti fogyasztás mérése iránti igényt eredményezte. A lakás mellékmérők felszerelésének szabályozása, a vízdíj számlázás változott módszerének kialakítása többlet feladatot jelentett az üzemeltetők számára. A költségmegosztás céljából felszerelt mellékmérők által mért vízfogyasztásnak az elszámolásánál az üzemeltetők körében nem alakult ki egységes gyakorlat, van olyan szolgáltató, aki saját költségén valósította meg a lakásonkénti ivóvízhasználat mérését és számlázást, de előfordul az is, hogy térítés ellenében, szerződés alapján számlázzák le a fogyasztó által igénybe vett ivóvizet, valamint a számlázási tevékenység költségét. A mellékmérőkön mért, valamint a főmérőn mért fogyasztás különbségét a szolgáltató kiszámlázza a vele szerződést kötött tulajdonosnak, vagy a társasház közös képviselőjének. A mérők felszerelését általában a fogyasztók a szolgáltatóktól független vállalkozókkal, de a szolgáltatók által elfogadott kérelem alapján saját költségükre valósították meg. A változott szervezeti formában is tovább folytatódott az üzemeltetés műszaki és gazdálkodási színvonalának emelése, az integrált információs rendszer kifejlesztése irányában. Fokozott jelentőséget kapott a minőségi szolgáltatás, mely a vízbázisok védelmével, a garantáltan jó minőségű ivóvíz szolgáltatásával, a minőségbiztosítási rendszer kialakításával és az ügyfélszolgálat hálózatának megteremtésével érhető el. 1994-1997 között öt nagy üzemeltető társaságnál jelentős változás történt a szolgáltatás irányításában és szervezetében. A Fővárosi Vízművek Részvénytársaság, a Pécsi Vízmű Részvénytársaság, a Szegedi Vízmű Kft. üzemeltetésében műszaki együttműködés keretében a részvények 25%-49%- ának megvételével külföldi (francia, német) befektető cégek jutottak meghatározó szerephez - szerződés szerint 15-30 éves időtartamra. A Kaposvári Vízművek, a Szolnoki Víz- és Csatornamű 232
