Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XXVI. A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény - XXVII. 1996-tól napjainkig terjedő időszak jogi fejlődése
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően üzemeltetését koncessziós szerződés keretében egy-egy konzorcium végzi, az előbbi cég esetében ugyancsak francia befektető részvételével. A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény A jelenleg is hatályos vízgazdálkodási törvény előkészítésének munkálatai már 1991-ben megkezdődtek, és e munka során meg kellett találni a korszerűsítés és hagyomány- őrzés megfelelő arányát, hiszen a vízügyről szóló 1964. évi IV. törvény egyes rendelkezései - még az időközben megváltozott tulajdoni gazdasági viszonyok között is - jól szolgáltak a vízgazdálkodással szemben támasztott igények és érdekek érvényesítését. Az új törvény megalkotását elsősorban a korábbi jogi szabályozás alapját képező politikai, gazdasági és tulajdonviszonyokban, a társadalom alapintézményeiben; összességében a társadalmi környezetben bekövetkezett lényegi változások tették szükségessé. A törvénynek tükröznie kellett a tulajdonviszonyokban bekövetkezett alapvető változásokat, rögzítenie az állam, az önkormányzatok, a gazdálkodók feladatát, megváltozott szerepét, annak mértékét, az ezekhez fűződő jogokat és kötelezettségeket. A törvény szabályozásával megvalósítja a vízkészleteknek a nemzeti vagyon dinamikus részeként való kezelését, a privatizációs, a koncessziós lehetőségeknek és a liberalizációnak a vízgazdálkodás területén történő alkalmazását, az állami feladatok felülvizsgálatát, a vízkészletek szigorúbb elszámolás alá kerülését, a víztakarékosságra való ösztönzést, a vízháztartási viszonyokba történő valamennyi beavatkozásnál az ökológiai szempontok figyelembevételét. A törvény egzakt módon elhatárolja egymástól az állam és az önkormányzatok vízgazdálkodással kapcsolatos közhatalmi és kezelői feladatait és rendelkezik a tulajdon működtetésének jogszabályi formáiról, lehetőségeiről. A szabályozás kimondja, hogy a tulajdonos a működtetést állami vagy önkormányzati többségi részesedéssel e célra alapított gazdálkodó szervezetre, költségvetési szervre vagy intézményre bízhatja vagy a koncessziós pályázat nyertesének - koncessziós társaságnak - átengedheti. A víziközművek által végzett vízellátást és szennyvízelhelyezést a törvény közüzemi tevékenységnek minősíti; a víziközművek működtetőinek - a közüzemi tevékenység végzésére - a létfenntartáshoz szükséges ívó, valamint az alapvető közegészségügyi feltételek betartásához szükséges vízellátásra szerződéskötési kötelezettséget ír elő. A közüzemi tevékenységek általános megítélésére azonban a Polgári Törvénykönyvnek a szerződésre vonatkozó általános szabályait és a közüzemi szerződésre irányadó rendelkezéseit kell alkalmazni. E körben kell megemlíteni a Ptk. 1997. évi CLVII. törvénnyel (társasházról), továbbá az 1997. évi CXLIX. törvénnyel történő módosításait. A közüzemi tevékenységgel nyújtott szolgáltatásért díjat kell fizetni. A díjfizetés elmulasztása miatt a vízellátást a közüzem korlátozhatja - termelési célú vízfelhasználásnál szüneteltetheti - azonban a létfenntartási ívó, és közegészségügyi, katasztrófa - elhárítási vízigények kielégítéséhez szükséges vizet ebben az esetben is szolgáltatni kell. A közüzemi szolgáltatás minőségi követelményeit, a feleket szerződés alapján megillető alapvető jogokat és kötelezettségeket a közműves ívvízellátásról és a közműves szennyvízelvezetésről szóló 38/1995.(IV.5.) Kormány rendelet, a víziközművek üzemeltetésének követelményeit a 18/1992.(VII.12.) KHVM rendelet szabályozza. 1996-tól terjedő időszak jogi fejlődésének bemutatása Az elmúlt évek során a társadalmi, gazdasági változások új a vízgazdálkodást is érintő problémákat vetettek fel és égetően szükségessé vált az átgondolt, hosszú távú vízgazdálkodási stratégia kidolgozása. A vízigények átalakulóban vannak, és ma még kiszámíthatatlannak tűnnek az ipari átalakulás hatásai és a mezőgazdasági átalakítás következményei. A szennyező hatások rendkívüli mértékben nőnek, miközben a vízgazdálkodás jelenlegi rendszere, infrastruktúrája, jogi és közgazdasági szabályozása jórészt a múlt igényeit és fejlesztéseit tükrözi. A települések vízi infrastruktúráját a szélesre tárt közműolló, a szennyvíztisztítás és az iszapkezelés alacsony szintje, a városi és az ipari vízfogyasztás radikális csökkenése jellemzi a vízellátás országosan magas színvonalú, de a jövőben számolni kell a hálózatban bekövetkező vízminőségromlások problémáival is. A települési vízgazdálkodás területén az EU direktívák óriási beruházásokat igényelnek, így például szennyvízelvezető közművekkel kell ellátni - meghatározott határidőn belül - minden 2000 lakos egyenértéknél nagyobb települést. A szennyvíztisztítás és -kezelés fejlesztése ugyanakkor nemcsak az ország társadalm-gazdasági jövője szempontjából kiemelkedő jelentőségű. Fejlesztése révén nem csupán a vizek hasznosítási lehetőségeinek a megőrzése történik, hanem ezzel együtt növekszik a lakóhelyi környezet minősége, javulnak az egészségügyi feltételek, kedvezőbbé válik az ország uniós szempontú megítélése is. Az 1990-es évekre a vízellátás és a szennyvízelvezetés közötti különbséget mutató közműolló nyitottsága a 40 %-os mértéket is meghaladta, melynek oka, hogy míg a vízellátás fejlesztése már az 1950-es évektől rendkívüli mértékben felgyorsult, addig a szennyvizek elvezetéséről való gondoskodás egyre inkább háttérbe szorult. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény a települések lakosságának vezetékes ivóvízzel történő ellá233
