Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XXV. Vízművek üzemeltetése 1970 után
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően hatásfokkal üzemelő gépegységek cseréjére került sor. A gépházakba beépített új gépegységek, melyek között természetesen több fordulatszám szabályozással működő is alkalmazásra került, jobb hatásfokkal, az üzemi körülményekhez alkalmazkodva, kisebb energiafelhasználással és így gazdaságosabban működnek. Ugyancsak az üzemköltségek csökkentése érdekében cserélték ki a vízművek jelentős részénél a víztermelő kutak búvárszivattyúit jobb hatásfokú modern egységekre. Korszakváltónak minősíthető a magyarországi vízellátás történetében a vízművek számítógépes vezérlésének, a folyamatirányító rendszerek kiépítésének, alkalmazásának kialakítása. A jelentős költségekkel megvalósított rendszerek lehetővé teszik a víztisztító telepek programozott, hatékony üzemeltetését, a több kútteleppel működő vízművek igényekhez alkalmazkodó, vízminőségi kívánalmakra is kiterjedő gazdaságos működtetését. Nagyobb vízellátó rendszerek összehangolt, a hálózati igények követelményeinek, a tárolók gazdaságos kihasználásának szempontjait is figyelembe vevő működését korszerű folyamatirányító rendszerek kiépítésével biztosítják, melyeket diszpécser központokból irányítanak. Ezeknek a rendszereknek kiépítése már az 1980-as években megindult elterjedése és széleskörű alkalmazása azonban az 1990-es évek során valósult meg. Vízművek üzemeltetése 1970 után Az üzemeltető szervezetek 1960-as évek első felében végrehajtott összevonása, a nagyobb területre, főként megyékre kiterjedő szervezet működése - ahogy azt 25 év tapasztalata mutatja - hatékony volt. Az üzemeltetés színvonala a szakemberek képzésének megindításával, megfelelő műszaki képesítéssel rendelkező vezetők munkába állításával, átgondolt szervezetek (hibaelhárítás, javító bázisok, központi anyagellátás stb.) kialakításával, a gépjárművek, munkagépek, a szükséges munkaeszközök számának növelésével folyamatosan emelkedett. Az ellátás biztonsága elsődleges szempont volt az üzemeltető szervezetek tevékenységében. Megszervezték az ügyeleti rendszert és gondoskodtak ennek anyagi hátteréről is. Folyamatosan bővült a fogyasztói csatlakozások vízmérővel való felszerelése, a vízmérős fogyasztók aránya 1990- ben megközelítette a 100 %-ot. A vízmérők felszerelése és a csőhálózati szivárgásokat felderítő korszerű berendezések elterjedése jelentős mértékben hozzájárult a hálózati veszteségek csökkentéséhez. A vállalatok létrehozták vízmérőjavító, hitelesítő részlegeiket. Nemcsak a fővárosban és a nagyobb városokban, hanem több kisebb településen is kiépült a víztermelő telepek kétoldali áramellátása a biztonságos szolgáltatás érdekében. Valamennyi üzemeltető vállalat létrehozta vízminőség vizsgáló laboratóriumát, megszervezte a rendszeres mintavételt és ellenőrzést. Az üzemeltetés műszaki színvonalának emelését és a vállalatok szervezetének fejlődését elősegítette a falvak vízellátásának az 1970-1990-es években történt nagy mértékű növekedése, ebben a vízmű építésben egyébként az üzemeltető vállalatok építési részlegeikkel jelentős részt vállaltak. A községi vízművek számának növekedése szükségessé tette a megyei vállalatok decentralizálását, a központ irányítása mellett működő körzeti központok létrehozását. így alakultak ki az üzemvezetőségek, üzemmérnökségek, melyek az évek folyamán mind önállóbban végezték munkájukat a személyi és anyagi ellátottság erősödésével. Az 1970-es évek második felében a vízművek üzemeltetésében korszakváltó fejlődés indult meg a számítógépes üzemirányítás, a folyamatszabályzó műszerek, a távvezérelt üzemvitel, az URH kapcsolati rendszerek kialakításával. Nem azonos időpontban és vállalatonként különböző szinten, de mindenütt megkezdődött, majd az 1980-as években a számítástechnikai berendezések, az üzemállapot mérésre-jelzésre való műszerek, a mikró-számítógépes üzemirányításra szolgáló eszközök (PC) megjelenésével, alkalmazásuk kifejlesztésével lényegében minden üzemvezetőségi központban megjelentek az irányítást végző diszpécser központok. A számítástechnika alkalmazása nemcsak a műszaki irányítás, adatgyűjtés, archiválás, hanem az ügyviteli programcsomagok segítségével a tárgyi eszköznyilvántartás, anyaggazdálkodás, vízdíjszámlázás, bérszámfejtés, stb. munkáját is hatékonyabbá tette. Lehetővé vált a rendszerek üzemállapotának áttekinthetősége, az adatrögzítés pontossága, gyorsasága, a vízkormányozás közvetlen irányítása, szükség esetén a meghibásodás gyors kiiktatása és az üzemvitel gazdasági szempontok szerinti optimalizálása. A telemechanikus üzemirányítás nagy szerepet kapott a vízkezelő telepek üzemeltetésében, és a víztermelő kutak, kútsorok költség hatékony működtetésében. A vízművek folyamatszabályozással való üzemeltetésének kifejlesztésében a Veszprém megyei Vízmű Vállalat úttörő szerepet vállalt. A különböző célú programcsomagok kifejlesztése és alkalmazása a legnagyobb adattömeggel dolgozó Fővárosi Vízműveknél történt meg. A korszerű üzemeltetés alapját képező nyilvántartás, a térinformatika rendszerek kialakításában a nagyobb vidéki vízművek jártak élen. A vízművek megfelelő színvonalon való üzemeltetését nemcsak a hatékony szervezet kialakításával, hanem a vállalatok gazdasági stabilitásának megteremetésével kellett megvalósítani. A második világháborút követően a vízügyi szolgáltató vállalatok gazdálkodásának pénzügyi fedezetét az állami költségvetés biztosította. 230
