Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)

Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XXIV. Fejlesztések az 1990-es években a biztonságos ellátás és a vízminőség javítása érdekében

Vízellátás fejlődése a második világháborút követően Laboratóriumi munka a Fej érvíz Rt.-nél egészségügyi hatóság egyedi határértékeket engedélyezett. A tisztítási technológia további módosítása, kiegészítése eredményeként a víz minősége 2002-től fokozatosan javult, és 2004-től mindenben tekintetben megfelel a követelmé­nyeknek. A víz keménysége azonban a bányavíz felengedé­sének hatására 22-ről 30 német keménységi fok fölé emel­kedett, mely megnövelt mértékű polifoszfátos kezelést tett szükségessé. Mivel Székesfehérvár átlagos napi vízigényének mintegy felét biztosító kincsesbányai víz - a felengedés következté­ben előálló - minőségváltozása nem volt előre tervezhető, 1998-ban a Fejérvíz Rt. 77 m-esre mélyítette a használaton kívüli, elapadt csőri karsztaknát, mely ettől kezdve a város­nak napi átlagban 5000 m3, csúcsban pedig akár 10 000 m3 tiszta vizet biztosít. A hálózatok vízminőségének javítása, a másodlagos szeny- nyeződés csökkentése, a folyamatos áramlás elősegítése céljából a városi vízművek peremkerületeiben tervszerűen történt, illetve történik az ágvezetékek körvezetékes háló­zati rendszerré való átépítése. Ez, az elsősorban a minőség javítása érdekében végzett fejlesztés a települések periféri­ális részeinek vízellátásba való kapcsolását is elősegíti. Részben a víz minőségének javítása céljából, részben a gaz­daságos üzemeltetés a biztonságos ellátás miatt alakítottak ki a már korábban megépült községi vízművek összekap­csolásával kistérségi rendszereket az 1990-es években. Az egészségügyileg kifogástalan vízbázishoz kapcsolt rend­szer kialakítása lehetővé tette a nem megfelelő minőségű termelő telep üzemen kívüli állapotba helyezését (pl. Heves megyében, Győr-Sopron megyében). A megfelelő minőségű víz szolgáltatása érdekében az évti­zed elején vált kiemelt feladattá a vízbázisok védelme. Ki­jelölték a sérülékenynek minősülő felszín alatti vízbáziso­kat és előírták az azok védelme céljából szükséges intézke­déseket, tilalmakat. Megtörtént a vízbázisok hidrogeológiai védőidomainak meghatározása és határozatok születtek az esetlegesen szennyeződéseket okozó tevékenységek felszá­molására az ún. elérési idő figyelembe vételével. A vízminőség megőrzését, javítását elősegítő fejlesztések közé sorolhatók a vízművek laboratóriumaiban végrehaj­tott fejlesztések, a műszerezettség színvonalának emelése. Bár a vízmű üzemeltetők szervezeteinek keretében 1990 előtt is működtek laboratóriumok, a megyei szervezetek felbomlásával ezek nagy részét újjá kellett szervezni. Az 1990-es években a vízminőség védelem előtérbe kerülé­sével a laboratóriumok munkájának szerepe növekedett, a kémiai vizsgálatok, biológiai, bakteriológiai egyes szolgálta­tóknál radiológiai vizsgálatokkal bővültek. Ezek végzésé­hez, a termelt és szolgáltatott víz folyamatos ellenőrzéséhez modern műszerekkel látták el a laboratóriumokat. A Szak­mai Szövetség keretében szoros munkakapcsolat alakult ki az üzemeltető szervezetek laboratóriumainak vezető között. A 20. század végén történt fejlesztések a kifogástalan minő­ségű víz szolgáltatása mellett a vízellátás biztonságának, a gazdaságos üzemeltetés feltételeinek megteremtésére irá­nyultak. A víztermelés biztonsága céljából építették ki - ahol még ez nem létezett - a vízmű telepek kétoldali ener­giaellátását legalább a nagyobb vízműveknél. Ugyancsak a szolgáltatás biztonságát eredményezte a köz­ségi vízműveknek regionális rendszerekhez való csatlakoz­tatása, pl. a Borsodi Regionális Vízmű nyugati irányba va­ló kiterjesztésével (Bor sodnádasd-Bükkszenterzsébet térsé­ge) a Mohács-Pécs távvezeték mentén. A Nyugat-nógrádi térségi rendszer zavartalan ellátása ér­dekében 1992-93-ban épült meg a DMRV Duna bal-parti re­gionális rendszeréhez, a dunai vízbázishoz való kapcsola­tot jelentő távvezeték. A Duna bal-parti regionális rendszer két gödöllői fővezeté­két 1998-ban nyomásfokozó telepen keresztül regionális távvezetékkel kapcsolták össze a Veresegyháza körzetében egyre növekvő igények zavartalan kielégítése végett. Az üzembiztonság javítására épült meg a Veszprém me­gyei Bakonyalja térség vízellátó rendszerének a Győr me­gyei Pannonhalmi kistérségi vízművel való kapcsolatát le­hetővé tévő távvezeték. Hasonló módon Százhalombatta vízmüvének az Érd térségi rendszerrel, NA 300-as vezeték­kel való összekapcsolása ugyancsak az ellátás biztonságát szolgálja. Magyaróváron az NA 400-as nyugati távvezeték 1994-ben történt megépítésével a város ellátásának biztonsága a ké­toldali vízbetáplálással javult. A gazdaságos, a költségeket csökkentő üzemvitel céljából végrehajtott fejlesztések jelen­tős szerepet kaptak a vízellátás 1990-es években történt fej­lesztésében. A víztermelő telepeken a régi nem megfelelő 229

Next

/
Oldalképek
Tartalom