Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XXIII. A regionális vízellátó rendszerek kialakítása
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően Tatabányai víztermelő bányaüzem vízaknái Vízellátó Rendszert, a Dorogi Regionális Vízellátó Rendszer és a Bicskei Regionális Vízellátó Rendszert az Észak- Dunántúli Vízmű Részvénytársaság (ÉDV Rt.) üzemelteti. A Tatabányai Víz- és Csatornaművek, valamint a Komárom megyei Víz- és Kűtépítő Vállalat összevonásával 1965- ben jött létre a Komárom Megyei Víz és Csatornamű Vállalat, melynek központja Tatán volt. Az OVH és a Megyei Tanács 1979-ben állapodott meg a vállalat tevékenységeinek bővítéséről és a közüzemi szolgáltatást, valamint a vízgazdálkodási feladatokat ellátó szervezetnek az OVH irányításával való működtetéséről. A vállalat neve Észak-Dunán- tűli Víz- és Csatornaművek lett. A vállalat 1993-tól alakult részvénytársasággá. Az Észak-Dunántúli Vízmű Részvény- társaság székhelye 1988-tól Tatabánya. A részvénytársaság kétszintű vezetési rendszerrel működik: az Irányító központ felügyelete alatt dolgoznak a területi alapon szervezett vízmű üzemek - Tatabányai, Tatai, Oroszlányi, Kisbéri, Esztergomi és Dorogi Vízmű üzem - valamint a Tatabánya térségi vízbányákat és a Bicskei RVR-t működtető Víztermelő Bányaüzem. A cég központi szervezetéhez csatoltan működő szervezetek az eszközellátás, a vízmérő hitelesítő és a laboratórium. Tatabányai Regionális Rendszer A regionális vízellátó rendszer kiépítése 1970-ben kezdődött. Alapja a Tatabánya városát ellátó vízmű volt, ennek évtizedeken keresztüli folyamatos fejlesztése tette lehetővé az egész régióra kiterjedő regionális vízmű kialakítását. A rendszer vízbázisai a tatabányai XIV/A és XV/C vízaknák, melyeket a Tatabányai Szénbányák Vállalat létesített az 1960-as évek végén, az 1970-es évek elején. Az ivóvízellátás és a bányászat története szorosan összekapcsolódik a tatai szénmedencében, illetve Tatabányán és térségében. A regionális rendszert jó minőségű karsztvízzel ellátó vízaknák feladata eredetileg Tatabányán a szénmezők keleti és déli térségében a karsztvízszint süllyesztése, helyi depressziós tölcsér kialakítása volt a leművelendő széntelepek vízmentesítése céljából. Ennek megfelelően a vízaknák szivattyúkamráit mélyen az eredeti 130 m Af karsztvízszint alatt, az 5-10 m Af közötti szinten helyezték el. A XlV/a. vízakna függőleges aknája ezért 240 méter, a XV/c. vízakna függőleges aknája 200 méter mély. A függőaknákban vannak elhelyezve a vízszállító csővezetékek, a bányatérséget friss levegővel ellátó vezeték, az energiaellátást biztosító kábelek és az emelőmotorral, "vitlával” mozgatott kas és szállító rendszer. A mélyszint mindkét vízaknán több száz méter hosszú vízszintes vágatból áll, mely a vízfakasztó csapoló furatokat, a szivattyúkamrát (gépházat) és a felszíni kapcsolatot biztosító függőaknát köti össze. A XIV/a. vízaknában 40 m3/min, a XV/c. vízaknában 25 iro/min szivattyúkapacitás van beépítve. A Tatabánya térségi széritelepek leművelése után, az 1990-es évek elejétől a vízaknák már kizárólag ivóvíztermelő funkciót látnak el. A regionális rendszer fővezetékeinek, átemelő telepeinek medencéinek kiépítése és az egyes települések elosztó hálózatainak megépítése, azoknak a rendszerhez való csatlakoztatása 1970-től folyamatosan, a helyi vízkészleteknek a bányászat következtében való csökkenését, kiapadását és a lakossági vízigények emelkedését követve történt meg és 1992-ig tartott. A tatabányai Regionális Vízmű csúcskapacitása 72 ezer mVnap, a 86 db tároló összes térfogata 40,8 ezer m3, az átemelő telepek száma 15 db a regionális fővezetékek hossza: 246,5 km. A Tatabányai Regionális Vízmű 36 környező, Vértes- és Bakonyaljái település köztük 5 város: Tatabánya, Tata, Oroszlány és Kisbér és Bábolna számára biztosítja a vízellátást a jó minőségű karsztvízből. Bicskei Regionális Rendszer Az 1984-1991 között épített regionális vízmű vízbázisa Tatabányán, a XlV/a. vízakna. Ehhez csatlakozik távvezetékkel Bicske várost és 21 települést - 4-et közvetlenül, a többit társ vízműveken keresztül vízátadással - ellátó regionális vízmű. A regionális fővezetékek hossza 108,7 km, a 13 db tároló összes térfogata: 4900 m3. Dorogi Regionális Rendszer A rendszer kiépítése a tatabányaihoz hasonlóan 1970-ben kezdődött és 1992-ben fejeződött be. Ellátási területén Esztergom és Dorog városok és több bányatelep vízműve már 223
