Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XXIII. A regionális vízellátó rendszerek kialakítása
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően 1957-ben életre hívott vízgazdálkodási társulatok felett, amikor Dégen Imrének, az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetőjének kezdeményezésére 1967. március 30-ától megalakultak a területi társulati választmányok/szövetsé- gek, és maga a Vízgazdálkodási Társulatok Országos Választmánya (később Szövetsége).170 1992. május 14-e óta a víziközmű és a vízgazdálkodási társulatok országos érdekképviseleti szerve - az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény vonatkozó rendelkezései alapján - Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetségeként (VTOSZ) működik. Jelenleg az országban csak a Fel- ső-Tiszavidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság (Nyíregyháza) területén nem működik területi érdekképviseleti szerv. A víziközmű társulatok napjainkban települési vízmű építésére már nemigen alakulnak. A csatornázottság elmaradása miatt kialakult közműolló megszüntetése ma a csatornamű társulatok megalakulását, s munkájuk felszaporodását eredményezi. A regionális vízellátó rendszerek kialakítása A fejlettebb országok példáját követve, a regionális (térségi) vízművek, vízellátási rendszerek hazai koncepcióját Illés György dolgozta ki, és "vezette be"a magyar vízgazdálkodásba. A regionális vízmű nem más, mint egy nagyobb terület (térség), több település vagy ipartelep ellátására szolgáló közüzemi vízmű, amely egy vagy több víztermelő helyről közös csőhálózaton keresztül, közel azonos minőségű víz szolgáltatására épül. A regionális vízellátási (vízellátó) rendszer, pedig egy vagy több vízgyűjtő területre, nagyobb térségre, országrészre kiterjedő többcélú (ivó-, ipari-, mező- gazdasági) vízhasznosítást biztosító létesítmények (több regionális vízmű) összessége. A lényeg a térben és időben eltérő módon rendelkezésre álló vízkészletek, valamint a változatosan jelentkező vízigények összehangolásán van. Északmagyarországi Regionális Vízművek A vízszegény borsodi bányavidék településeinek vízellátása központi pénzügyi forrásból valósult meg. Az eltérő vízkészletek és igények összehangolására az országban elsőként Borsodban kezdődött el a regionális vízellátási rendszerek kiépítése. Ezek üzemeltetésére 1962-ben Kazincbarcika székhellyel alakult meg az első OVF vállalat, a Sajómenti Vízművek (SAVI). A vállalat feladatköre az évtizedek folyamán bővült és a neve is változott, 2006-tól Eszakmagyarországi Regionális Vízművek Zártkörűen Működő Részvénytársaság (ÉRV ZRt.) néven folytat üzemeltető tevékenységet. Az ÉRV ZRt. működési területe három nagyobb részre osztható, ezek: a Borsodi Régió, a Nógrádi Régió és a Mátrai Régió. Az egyes regionális rendszerek üzemeltetését területi főmérnöki szervezettel végzi, melyeknek székhelyei: Kazincbarcika, Salgótarján és Miskolc. Borsodi Regionális Vízellátó Rendszer A borsodi iparvidéken Miskolc, Ózd környékén, a Sajó völgyben az ipar fejlődése már a 19. században megindult. Ez a folyamat a második világháborút követő nehézipari fejlesztés időszakában felgyorsult. A bányászat, kohászat, vegyipar és az energiatermeléshez kapcsolódóan számos egyéb ipari üzem is létesült. Mind az ipari üzemek, mind a munkás lakótelepek számára fontos követelmény volt a vízellátás. Amíg az egyes, elszórtan épült ipari létesítmények vízigénye nem haladta meg a helyi vízkészleteteket, a vízellátás nem okozott nehézséget. Az 1950-es évektől kezdődően 209 Hidroglóbtisz a borsodi Forrón
