Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XXIII. A regionális vízellátó rendszerek kialakítása
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően azonban az ipari és ivóvíz ellátásban problémák jelentkeztek. A bányaműveléses területekre települt vízművek a bá- nyavíz-kiemeléses technológiának köszönhetően jutottak vízhez, de a szénkitermelés befejezése után a vízadó réteg kimerülése következtében üzemképtelenné váltak. A helyi vízművek kis kapacitásuk mellett még a megfelelő vízminőséget sem tudták biztosítani. A legkritikusabb helyeken volt időszak, amikor a vízellátást lajtkocsis vízhordással kellett megoldani.171 Az ezredik községi vízmű átadási ünnepsége Körösszegapátiban 1950-ben további vízigényt jelentett Kazincbarcika térségében az új nehézipari üzemek és lakótelepek építése. Az üzemek és Kazincbarcika város ellátására megkezdődött a Bódva kavicsteraszára települt borsodsziráki I. telep létesítése és további vízkutatások indultak. A feltárások azonban azt bizonyították, hogy az egyre növekvő ipari és ivóvízigényt helyi vízkészletből nem lehet kielégíteni. Ráadásul a térség egyik jelentős vize, a Sajó ingadozó és általában alacsony vízhozama sem jelentett biztosítékot a vízellátás szempontjából.172 Szükség volt tehát egy nagyméretű, a térség valamennyi jelentősebb vízforrását egyesítő rendszernek a kialakítására. A megoldásnak egyedüli formája a regionális jellegű vízellátási rendszer kiépítése volt. Ennek megvalósítását határozta el az OVF és 1954-ben a tervezéssel megbízta a VIZITERV-et. A tervező vállalat a megadott irányelvek alapján öt ütemre osztva készítette el a terület vízellátási programját. A Borsodi Regionális Vízmű (BRV) kiépítése 1956-ban indult meg.173 A regionális rendszer megvalósítása több ütemben, több mint 30 éven keresztül folytatódott. Az épülő regionális rendszer üzemeltetésére 1962-ben az OVF új vállalatot alapított, a Sajómenti Vízműveket. Az I. ütemben a Sajó és Bódva kavicsteraszára telepített víztermelő telepekre (Kazincbarcika, Borsodszirák) támaszkodva Kazincbarcika és a várostól északra lévő bányásztelepülések vízellátását szolgáló fővezetékek, átemelő telepek, medencék épültek meg. Elkészült a borsodsziráki vas- mangántalanító és a majdani üzemvitel céljára a központi székház is. Az első ütem megépítése úttörő jelentőségű volt Magyarországon, s elindította a hasonló regionális vízellátási rendszerek - a Mátra-vidéki, a nógrádi, a balatoni nagy térségeket átfogó művek - egész sorának létesítését. A háromzónás ellátó rendszer építése 1965-ig tartott. Ezzel az ütemmel párhuzamosan 1958-1962 között folyt a II. ütem keretében az 5,2 millió m3 térfogatú Rakaca-völgyi felszíni tározó építése. Ekkor készült el a völgyzárógát174 a műtárgyakkal és a tartozékos létesítményekkel. A tározó célja a Bódva kisvízi hozamának 1,5 m3/s-ra való kiegészítése a borsodsziráki egyenletes víztermelés érdekében. A III. ütemben (1962-1968.) épültek meg a Borsodszirák I. víztermelő telepen a talajvízdúsítás létesítményei és a Borsodszirák I/a termelő telep. A regionális rendszert ebben az időszakban bővítették tovább a Sajó völgyében Ózd irányába. 1965-ben, a lázbérci vízmű kezdeti létesítményeként épült meg a Bán patakból üzemelő első 6 ezer m3/nap kapacitású víztisztító mű, a Lázbérc-Vadna 1. sz. gravitációs vezeték és ehhez kapcsolódóan a vadnai átemelő telep, mely egyrészt a Vadna-Kazincbarcika II. telep főnyomó vezetéken keresztül, másrészt Ózd irányába a Vadna- Dubicsány-Putnok-Sajópart fővezetéken keresztül továbbítja a Lázbércről érkező vizet. Megépült továbbá a lázbérci és putnoki tárolómedence. Az egységes regionális jellegű vízellátás érvényesítése érdekében 1966-ban a rendszerhez csatolták az Ózdi Regionális Vízmű részét alkotó Sajó jobb parti víztermelő és átemelő telepet, az Ózdi szűrőművet, továbbá a Putnoki és Bánrévei Vízműveket, amelyek később vízminőségi problémák miatt a termelésből kivonásra kerültek. 1967-1968-ban vált a regionális rendszer részévé a Sajóecsegi I. és II. sz. Ipari Vízmű és a sajóbábonyi átemelő. A BRV IV. üteme 1966-ban kezdődött és 1971-ben fejeződött be. Legjelentősebb létesítménye a Bán patak völgyében, 1970 nyarán üzembe helyezett Lázbérci tározó, melynek felülete 77 ha, térfogata 6,2 millió m3.175 A 255 méter hosszú völgyzárógáthoz kapcsolódik a vízkivételi és árapasztó műtárgy. A tározó vizét hasznosító víztisztító telep eredeti kapacitása 18 ezer m3/nap. A víztisztító telep teljesítménye az 1980-as években végrehajtott bővítés, átalakítás eredményeként 1989-ben történt üzembe helyezés után 50 ezer m3/nap-ra növekedett. A víztisztító telep 2005- 2006-ban jelentős korszerűsítésen esett keresztül. 210
