Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XX. A vízellátás erőteljes fejlődésének időszaka (1960-1990 között)
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően i irányba az ún. Lőtéri - vízbázison nagy átmérőjű kutak kerültek kivitelezésre. A legközelebbi kút a városközponttól 800 m-re, a legtávolabbi 2 km-re. • 1953-55-ben: "A", "B", "C", "D" jelű kút, • 1960-76-ben: további 11 db kút, • 976-78-ben: SI - S6 jelű kutak. A növekvő vízigény, valamint a város irányából érkező szennyezés miatt az 1980-as évektől a város közeli kutak leállítására, a várostól távolabb kelet - északkeleti irányban új kutak létesítésére került sor. A vízbázis védelmére aktív hidraulikai védelem épült ki 1998-ban és megkezdődtek a feltárt diklór-etilén szennyezési gócok kármentesítési munkái. A Lőtéri - vízbázis diagnosztikai munkáinak végzése kapcsán a szakemberek a különböző vízbeszerzési lehetőségedet vizsgálva megállapították: "A tanulmányok eredményeinek és konklúzióinak számbavétele után egységes kép áll össze Szek- szárd vízellátásának megoldási lehetőségeire vonatkozóan:" Dunai felszíni víz vízbázisként való felhasználását nem érdemes mérlegelni, amíg azonos távolságon belül van a felszíni víznél gazdaságosabb víznyerési lehetőség. Partiszűrésű víz - a korábbi vizsgálati eredmények alapján - nem áll rendelkezésre. A partiszűrésű vízbeszerzési lehetőségek feltárására ténylegesen 1985-ban indult kutatás. A kutatási eredmények azt mutatják, hogy a jelenlegi vízbázis és a Duna-part között a kavicsteraszban fellelt víz minősége mindenütt lényegesen rosszabb, mint a jelenlegi vízbázison (természetesen a ma ismert DCE szennyeződést nem számítva). A kutatás során még közvetlenül a Duna-parton sem lehetett kimutatni a Duna hatását, a vízminőséget a kavicsterasz háttér határozza meg. A kutatás végső eredmény, valódi partiszűrésű víz beszerzési lehetőségének feltárása nélkül abbamaradt, de nem jutott el a lehetőség végleges kizárásáig sem. A különböző, de bizonyos geológiai és műszaki feltételezésekre épülő költségelemzés azt mutatta, hogy - figyelembe véve a diklór-etilén mentesítésének költségeit is - a jelenleg üzemelő vízbázison, vagy annak közelében rendelkezésre áll az ismert egyéb vízkészletnél gazdaságosabban kitermelhető, egyszerűbben kezelhető víz. A kitermelt víz kezelése, szétosztása A Lőtéri vízbázisnál kitermelt "nyersvíz" tisztításra szorul. 1968-ban 7500 m3/d, majd 1982-ben 20.000 m3/d kapacitású víztisztító művet helyzetek üzembe. A várost ellátó vízvezetéki hálózat folyamatosan épült ki, jelenleg a város 100 %-ban ellátott vezetékes ivóvízzel. A víztisztítóműből kilépő nyomóvezeték 4 gerincvezetékre ágazik, az alapzónába 15 km-es körhálózatot alkotva. A város fekvéséből adódóan 2x4 zóna került kialakításra. A vízvezeték hálózat hossza: 167 km, a tározók össztérfo- gata: 8100 m3. A vízfogyasztás alakulása: • 1927 700 m3/d • 1947 1.500 m3/d • 1965 3.500 m3/d • 1980 10.789 m3/d • 1983 11.989 m3/d • 1986 14.800 m3/d • 1990 10.342 m3/d • 1995 6.411 m3/d • 2001 5.273 m3/d Az 1950-es években a város vízmüvét tápláló 5 db mélyfúrású kút már nem tudta biztosítani a zavartalan ellátást. Több szakvélemény foglalkozott a vízmű fejlesztésével. Felmerült újabb mélyfúrású kutak létesítése, a völgységi kút fúrása, felszín közeli vízadó réteg feltárása, felszíni vízkivétel a Dunából, a Duna mentén parti szűrésű kutak kialakítása. Az 1960-as évektől ugrásszerűen növekvő vízigény fedezésére a szakvélemények értékelése alapján a MELYEPTERV javaslatára az 1960-as évek elején történt meg a város jelenleg is üzemelő vízbázisának kijelölése. Nagyobb mennyiségű víz beszerzésére, a gazdaságosságot is figyelembe véve a város közelében elsősorban a pleisztocén kori Duna által szállított kavicsos homokrétegek a legalkalmasabbak. A vízadó réteg átlagos vastagsága 8-12 méter. Szekszárdtól keleti irányba az ún. Lőtéri vízbázison nagyátmérőjű kutak kerültek kivitelezésre három ütemben 1953- 1978 között összesen 21 db A kitermelt víz magas vas és mangán tartalma miatt tisztításra szorul. Az első ütemben telepített négy db kút vize még kezelés nélkül jutott a hálózatba. A zárt szűrőkkel épített vas-mangántalanítót 1968-ban 7500 m3/nap kapacitással helyezték üzembe, majd 1982-ben növelték meg a tisztító telep kapacitását 20 ezer m3/nap-re. A vízkezelési technológia hagyományos rendszerű. A víztisztító műből, illetve a gépházból kilépő nyomóvezeték négy gerincvezetékre ágazik szét a város fekvéséből adódóan négy zóna ellátására. A vezeték hálózat hossza 167 km, a tárolók összes térfogata 8100 m3. A város vízfogyasztása az 1986 évi kb. 15 ezer m3/nap értékről az 1990- es években majdnem harmadára csökkent. A város felől érkező szennyezés miatt még az 1980-as években a városhoz közeli kutakat leállították és a keleti oldalon újabbakat fúrtak. Nagyon veszélyes diklór-etilén szen195
