Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XX. A vízellátás erőteljes fejlődésének időszaka (1960-1990 között)
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően nyeződés következett be a Lőtéri vízbázis egyes tótjainál az 1990-es években. A vízbázis védelmére aktív hidraulikai védelem épült ki 1998-ban és megkezdődtek a feltárt dik- lór-etilén szennyezési gócok kármentesítési munkái. Paks A város vízellátási infrastruktúrája két szakaszban épült ki. Az I. zóna az 1960-as évek elején törpe vízműves rendszerben valósult meg. Paks összes víztermelésnek 1/5-öd részét szolgáltató zónát 3 db, 1962-68 között létesített mélyfúrású kút táplálja, melyek 50 m3-es térszíni medencére termelnek. Ebből az 1770 m3/nap kapacitású átemelő szivattyútelep emeli a vízmennyiséget a 2 x 250 m3-es és 3 x 500 m3-es magaslati tárolómedencékbe. Az Atomerőmű tervezésekor a település infrastruktúráját is fel kellett készíteni a várható nagyarányú fejlődésre. Ennek során alakult ki a többszintes lakótelepeket ellátó II. zóna rendszere. Első ütemben az 1970-es évek közepén a Borsólépcső, majd az évtized végén a Dorogi úti vízmű telepet építették meg a hozzájuk tartozó kútcsoportokkal. A Borsólépcső telepen 3 mélyfúrású kút térszíni tárolóba emeli a vizet. Teljesítményük 1200 m3/nap. A kutak üzemét a tároló szintszabályozós automatikája vezérli. A tárolóból az URH láncon történő jelátvitellel vezérelt hálózati szivattyúk nyomják tovább a vizet. A Dorogi úti vízmű telepen 1974-80 között 11 kút létesült. A kutak vize az eltérő vízminőség miatt három vezetéken keresztül jut a telepre. A gázos kutak vize a Kessener rendszerű gáztalanítón keresztül, a vastartalmú kutak vize leve- gőztetőn keresztül jut a zártszűrős vastalanító berendezésbe és onnan a 2 x 500 m3-es térszíni medencébe. A kezelést nem igénylő kutak vize közvetlenül kerül a tisztavíz medencébe, ahonnan az átemelő telep szivattyúi a hálózatra, illetve a bochegyi 2 x 500 m3-es tárolómedencére dolgoznak. A II. zóna 8000 m3/nap vízmennyiséget képes biztosítani. Az egész település vízmű rendszerét a Dorogi úti vízmű telepről irányítják. A csőhálózat hossza 124 km. Bonyhád A város 1957-ben két mélyfúrású kútra telepített "törpe vízmüve" az 1964-1969 között fúrt további 4 kút létesítésével vízművé fejlődött. 1972-ben a 2 x 250 m3-es tárolómedence mellé, a magasabban lévő városrész ellátására 100 m3-es hidroglóbuszt telepítettek. A vízigények növekedése, az új lakótelep kiépülése szükségessé tette egy újabb vízbázis feltárását. A Déli Vízmű a Völgységi patak mentén 1971-ben 3 db felszín közeli vízbázisra telepített kúttal épült meg, majd 1979-ben még további három kutat létesítettek. A 100 m3-es térszíni medencével, átemelő gépházzal, kezelő épülettel kiépült vízmű teleppel együtt jelentős mértékben bővült az elosztó hálózat, melynek hossza 2000-ben 67 km volt. 1979-ben helyezték üzembe az 1238 m3 térfogatú gombafejes, acélszerkezetű víztornyot. A vízműhöz kapcsolva megtörtént a majosi városrész ellátása, majd 1988-ban Bonyhád-Börzsöny városrészt átemelő telepen keresztül csatolták a vízműhöz. A város Déli Vízmüvének veszélyeztetettsége okán kerül megemlítésre a szomszédos Hidas községben történt környezetszennyezés. A Budapesti Vegyiművek Rt. a budapesti gyárából az 1970-es években a klórbenzol gyártás üstmaradékát a hidasi gyáregység iparterületére szállították. A 38 ezer db hordó egy része a szállítás és tárolás közben megsérült, tartalma pedig kifolyt a talajra. A hordókat 1980-84 között a garéji veszélyes hulladéktárolóba szállították. A Déldunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség 1994- ben kötelezte a Budapesti Vegyiműveket Rt,-t arra, hogy a hidasi talajszennyezést szüntesse meg. 1998. szeptemberében megkezdődött a szennyezett talaj kitermelése. Mintegy 40 ezer m3 földet helyeztek el a zagytó- ból kialakított, többrétegű szigeteléssel ellátott kezelőtéren. A mikrobiológiai eljárással kezelt talajban a szennyeződés lebomlása több évet vesz igénybe. A szennyezett területen létesített lokalizációs kutakból az UV-oxidációs elven működő víztisztító rendszeren átengedett vizet akkor vezethetik a Völgységi patakba, ha a klórbenzol koncentráció alatta marad a kibocsátási határértéknek. A Déli Vízmű termelőtótjaiban eddig klórbenzolokat nem mutattak ki, de egyre erősödnek azok a vélemények, hogy hosszabb távon a vízbázis teljes védelme a szennyezés területén végzett lokalizációval nem biztosítható. A vízmű veszélyeztetettsége miatt kerül sor a vízbázisok bővítésére, átrendezésére. Az északi kútcsoport mélységi rétegvizének vas és mangán tartalma a határértéket meghaladja, de vízkezelő berendezést eddig még nem létesítetek. Erre a tervezett bővítéssel együtt kerülhet sor. Dombóvár Az 1950-es évek végén létesített vízmű az üzembe helyezést követő években épült erőteljesen tovább. Az elosztóhálózat fokozatos bővítésével az ellátás kiterjedt a város egész területére. Ez természetesen a fogyasztás növekedését is jelentette. így meg kellett építeni a fúrt kutakból üzemelő III. számú víztermelő telepet még az 1960-as években, majd ezt követően az ipartelepítés hatására megnőtt vízigények fedezésére a IV. számú vízmű telepet is. 1970-ben üzembe helyezték a 400 m3-es hidroglóbuszt, mely a korábbi 2 x 125 m3-es víztorony szerepét vette át. A vízmű telepeken termelt víz vas és mangán tartalma és az ammónia mennyisége is kifogásolható, de anyagiak hiányában a víztisztítást még nem valósították meg. A vízkezelés kiépítése minőségjavító programjukban szerepel. 2005-ben az országban elsőként a KIOP pályázaton félmil196
