Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XX. A vízellátás erőteljes fejlődésének időszaka (1960-1990 között)
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően A VÍZGÉP által kifejlesztett AT 500-as "Aquatorus" Kaposvárott, 1973 és fogyasztásának jelentős csökkenése - az átvételre kerülő víz magas díját is figyelembe véve - oda vezetett, hogy Kaposvár város, mint a vízi közművek tulajdonosa már nem tartotta indokoltnak e rendszerről a víz átvételét, így a vízátvétel 1998 I. félév végével megszűnt. A vízbeszerzés gondjainak megszűnése lehetővé tette a város vízellátó rendszerének fejlesztését, rekonstrukcióját. A Füredi úti vízmű telep átalakításával, kb. 5,6 km, NA 600- as gerincvezeték fektetésével, a Csorda-hegyi 5000 m3-es tároló medence és a Kecel hegyen épített 1500 m!-es víztoronnyal kialakították a város háromzónás ellátását. A rekonstrukció keretében a régi öv. vezetékek nagy részét nagyobb átmérőjű KM-PVC vezetékekre cserélték. 1990-ben a város vízigényét a helyi kutakra (kb. 100 db) telepített 7 vízmű telep termeléséből és a regionális fogadóállomáson átvett víz felhasználásával biztosították. A helyi vízbázisok mértékadó kapacitása kb. 23,5 ezer m3/nap, a Fonyódról átvett vízmennyiség kb. 11,5 ezer m3/nap volt, így Kaposváron kb. 35 ezer m3/nap vízmennyiség állt rendelkezésre, az átlagos fogyasztás viszont kb. 27 ezer m3/nap volt. A térszíni szolgálati medencék, a Kecel-hegyi és Csorda-hegyi magaslati tárolók, valamint a Kecel-hegyi és a donneri víztornyok tároló kapacitása megfelelt a követelményeknek. A korábbi években végzett zónásítás és vezeték rekonstrukció eredményeképpen jelentős mértékben javultak a városban a nyomásviszonyok és a gerinchálózat állapota. A szolgáltatott víz minősége azonban vas, mangán és ammónia tartalma miatt csak a tűrhető kategóriába volt sorolható. A vízminőségi panaszokat - kezelés hiányában - csak gyakori hálózatöblítéssel, így nagy vízveszteség árán lehetett időlegesen megszüntetni, csökkenteni. Az egyre mérséklődő fogyasztás mellett a vízminőséget javító intézkedésekre az 1990-es évtized folyamán került sor. Ennek keretében 1998-ban hat vízmű telepen épült meg a vízkezelés, amely 19 500m3/nap kapacitásával hatékonyan elégítette ki a város vízigényét. 1994-től Kaposvár vízellátását minta értékűen, konceszszi- ós szerződés keretében, 100 %-ban privát tulajdonú szervezet látja el. A vízminőség javítás további lépéseiben 2002-től került sor az alig 15 éves, ám rendkívül korrodált, és így egyre gyakrabban meghibásodó NA 600-as vezeték kiváltására, valamint a gyakran elszíneződéseket okozó másodlagos szennyeződések tervszerű kezelésére. Az íz- és szagproblémákat okozó ammónia eltávolítását célzó beruházás 2005-ben kapott zöld utat, melynek megvalósítása 2008-ra várható. Szekszárd vízmüvének fejlesztése A város vízellátása 1908-ban egy mélyfuratú kút létesítésével kezdődött, majd 1939-ig további 5 db mélyfuratú kút létesült. Az FTI (FTV) szakvélemények, tanulmányok valamint a MELYEPTERV értékelése alapján az 1960-as évek elején történt meg a jelenlegi vízbázis kijelölése. Addig is több vízbeszerzési szakvélemény készült, így: • mélyfuratú kutak létesítése, • völgységi kút fúrása (1959), • felszínközeli vízadóréteg feltárása (1953-54: A,B,C kút), • Duna felszíni vízkivétel vizsgálata, • Duna mentén parti szűrésű kutak kialakításának vizsgálata. Szekszárd város a Duna árterének határán fekszik. A szak- vélemények alapján - az 1960-as évektől ugrásszerűen megnövekedett vízigény biztosítására - nagy mennyiségű víz beszerzésére, a gazdaságosságot is figyelembe véve a város közelében elsősorban a pleisztocén-kori Duna által szállított kavicsos homokrétegek a legalkalmasabbak. E rétegek a szekszárdi dombok lábazatától 3-4 m vastagságból kiindulva a Duna irányába 30-40 m vastagságot érnek el. A vízadó réteg átlagos vastagsága 8-12 m. így Szekszárdtól K194
