Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XX. A vízellátás erőteljes fejlődésének időszaka (1960-1990 között)
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően A közel 18 km hosszú azbeszt-cement nyomócső elavult, cseréjük folyamatosan indokolt. A csőtörések száma nagyrészt ezeken a vezetékeken történik. A legkritikusabb szakaszok a máriagyűdi részeken találhatóak, ezért is kezdődtek meg az elmúlt években itt a rekonstrukciók. Kaposvár vízmüvének fejlesztése Az 1906-ban üzembe helyezett vízmüvet 20 ezer lakos ellátására tervezték, így természetes, hogy az 1926-ban ugyan fejlesztett vízmű nem tudta kielégíteni az 50 év alatt kétszeresére nőtt lakosság igényeit. Az 1950-es években újabb víztermelő telepek bekapcsolásával igyekeztek javítani a szinte állandósult vízhiányos helyzeten. A strandfürdő kútját kötötték rá a városi ivóvízhálózatra, (III. számú vízmű), majd 1953-56 között 4 db kúttal megépült a fácánosi vízmű telep (IV. számú vízmű), 1957-ben a cseri (II. számú vízmű) telepet bővítették 3 db kúttal, 1961-ben épült meg 3 fúrt kúttal a császárréti vízmű telep (V. számú vízmű). Ezek a fejlesztések azonban csak rövid időre biztosították a vízellátás egyensúlyát. A vízminőség javítására és a víztakarékosság érdekében ebben az időszakban a hálózati végvezetékek megszüntetése, a körvezetékes ellátás kiépítése is szerepelt a programban. A vízmű telepek 1963-ban 6900 m3/nap vizet termeltek. A lakosság ellátása a vízigény állandó növekedése miatt egyre aggasztóbbá vált, sürgős intézkedésre volt szükség, hogy átmenetileg legalább részben megoldódjon Kaposvár vízellátása. A sürgős intézkedések - Szigetvári utcai vízmű bővítése, ipari üzemek vízmüveinek bekapcsolása, cseri vízmű rekonstrukciója - eredményeként 1966-ra 8000 m3/nap-re emelkedett az ivóvíztermelés. A még mindig szűkös készletek jobb elosztására zónásítást hajtottak végre, a nyomásviszonyok javítására tárolómedencék és a hozzájuk kapcsolódó nyomásfokozó telepek épültek (Füredi út, Északnyugati városrész). Az 1960-as évtizedben jelentkező gyakori vízhiány az illetékes vezetőket a vízellátás tartós és távlati megoldása útjának keresésére késztette. A lakossági és ipari vízigény növekedését a város csak regionális rendszerbe való kapcsolódással elégítheti ki, de annak elkészültéig további helyi vízkészleteket kell bekapcsolni a város vízellátásába jelentette ki a határozat. Ennek az elhatározásnak megfelelően indult meg a Kaposvártól keletre fekvő Sántosi vízmű-telep kialakítása, mely a város legnagyobb kapacitású víztermelő telepe lett. A több évig tartó beruházás első ütemében 19 kút készült el, megépült a vízmű telepi gyűjtővezeték, a 2 x 500 m3-es társzíni tároló és a magasnyomású gépház, továbbá a városi hálózatig a 4 km-es fővezeték. Az 1967-ben átadott vízmű telep 5000 m3/nap mennyiséggel emelte a város vízmüvének teljesítményét. A Sántosi vízmű telep II. ütemének kiépítését 1975-ben fejezték be. Ennek során további 18 db kutat fúrtak, átalakították a gépházat és újabb 1.000 m3-es térszíni medence, valamint a városig NA 300-as távvezeték épült. A III. ütemben további területek bevonásával, 9 kútcsoport 17 kútjának megfúrásával, gyűjtővezetékek lefektetésével, az automatika kialakításával fejlesztették a víztermelő telepet, melynek 1979-ben történt átadásával létre jött Kaposvár legnagyobb vízmű telepe, a kb. 12 ezer m3/nap mennyiséget adó Sántosi vízmű. Az új vízmű telep kiépítésével párhuzamosan a hálózat és a víztároló létesítmények fejlesztése folytatódott, továbbá megtörtént a városhoz csatolt települések bekapcsolása is. Kialakították az ún. Dormer városrész ellátására a III. vízellátási övezetet az 500 m3-es acélszerkezetű víztorony, a hidrotorusz megépítésével. Az 1970-es években Kaposvár dinamikusan fejlődött és ezzel együtt a vízzel ellátott lakások száma is 97 %-ra emelkedett. A vízmű telepek átlagosan 1980-ban kb. 19 ezer m3/nap-t szolgáltattak, a csőhálózat hossza 205 km, a tároló térfogat (magas és mély) 8750 m3 volt. Az 1975-ben készített tanulmány a város vezetésének lakás és iparfejlesztési elképzeléseire alapozva azt mutatta, hogy a vízigények 10 éves távlatban való kielégítése az üzemeltető vízművekkel nem oldható meg. A környéken végzett hidrogeológiai kutatások szerint a Kaposvölgyi lehetőségeken kívül a város közelében újabb gazdaságosan kitermelhető vízkészlet nincs, távolabbi vízbázist kell találni, melyből a többlet igények koncentráltan fedezhetők. Erre két lehetőség kínálkozott: drávai vízbázis és onnan történő ellátás kiépítése, vagy a balatoni rendszerhez való kapcsolódás. A szakemberek a gyorsabb megoldást is figyelembe véve az utóbbi mellett döntöttek. Ennek az elgondolásnak megvalósítása céljából a szükséges vízmennyiség Kaposvárra szállítására meg kell építeni Fonyód és Kaposvár között napi 15 ezer m3 szállító kapacitású távvezetéket, az indító és fogadó állomással, a kapcsolódó létesítményekkel együtt. Az 52 km hosszú, NA 600-as távvezeték, melynek első 10 km-es szakasza a nagy üzemi nyomás és a tőzeges talaj miatt aktív korrózió védelemmel ellátott acélcső, 1976. év végén kezdett épülni és az 1980-ban történt részleges üzembe helyezés után már 5000 m3/nap vizet juttatott el Kaposvárra. A regionális rendszerből érkező víz fogadására a városban 2 x 5.000 m3-es medence, a Füredi úti vízműig 3,5 km, NA 600-as vezeték épült és át kellett alakítani a Füredi úti vízmű telepet is. A munkálatok, a fonyódi felszíni vízmű üzembe helyezését követően, 1985-ben fejeződtek be, így lehetővé vált az előirányzott 15 ezer m3/nap vízmennyiség Kaposvár részére való szállítása. 1980-1998 között a regionális rendszeren keresztül szállított vízmennyiség felhasználása - kritikus időszakokban - létfontosságú volt a város vízigényének zavartalan kielégítése céljából. Az 1990-es évtized második felében az ipari célú vízigények, valamint a lakosság számának 193
