Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XX. A vízellátás erőteljes fejlődésének időszaka (1960-1990 között)
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően sara kellett használni. Az I. gravitációs vezeték néhány éves üzemelés után a csőben kiülepedett bauxit iszap okozta keresztmetszet csökkenés miatt nem tudta a számított víz- mennyiséget szállítani. A pörgetett beton távvezeték tisztítását azonban a folyamatosan szükséges vízszolgáltatás fenntartása mellett nem lehetett elvégezni. A vízmennyiség biztosítása céljából 1970-ben a Hármashídi Vízműnél a Malom- csatorna vizének hasznosítására ideiglenes vízpótló mű épült, mely 1974-ig üzemelt. A többlet vízmennyiséget szállító Rákhegy-Székesfehérvár, NA 600-as ac. 13 km-es II. számü gravitációs távvezeték építését 1971-ben kezdték meg. A távvezeték fektetésével egyidejűleg Kincsesbányán a kitermelt bányavíz hasznosítása céljából több létesítmény épült, köztük Székesfehérvár ivóvízellátását szolgáló osztómű, ahonnan a távvezetékek indultak. Ugyancsak jelentős mértékben fejlesztették a víz fogadása érdekében Székesfehérvár vízellátó rendszerét, a 2 x 3000 m’-es új térszíni fogadó medencén kívül a hármashídi telepen szivattyúgépház, a városban fő és gerincvezetékek épültek. A távvezetéket és a műveket 1974-ben helyezték üzembe. Ezzel a nagyarányú fejlesztéssel a város legfőbb vízbázisa a rákhegyi karsztvíz, a legfontosabb vízmű telepe a Hármashídi Vízmű lett, melyen keresztül 38 ezer m3/nap vízmennyiség jutott a hálózatba. Még a második rákhegyi távvezeték kiépítése előtt az asza- lvölgyi vízműnél rekonstrukciós jellegű beruházást kellett végrehajtani 1969-70-ben. A vízmű telep ásott kútjait bakteriológiai és kémiai szennyezés miatt a termelésből ki kellett vonni, helyettük 5 db fúrt kutat állítottak üzembe. Az 1970-es évek végén Székesfehérvár vízellátó rendszerének újabb fejlesztésére került sor. Aszal-völgyben 2 db korszerű nagyátmérőjű kút készült, melyek üzemeltetésével az 1969-ben fúrt kutak elapadtak. Érdemes megemlíteni, hogy a 90 éves aszalvölgyi galéria vörösfenyőből készült termelőcsövei még jelenleg is jó minőségű vizet szolgáltatnak. A Sóstói vízmű telepen a vízbázis korszerűsítése keretében 1979-ben két nagy átmérőjű kút készült, majd a 3 db nyitott gyorsszűrővel üzemelő vastalanító porlasztó fúvókákkal működő levegőztetőjét Kaszkád rendszerre alakították át. A rákhegyi osztóműtől főképpen a Könnyűfémmű ellátására megépült a III. számú távvezeték - mely már nem gravitációs üzemben működik - Sárkeresztnél és a város határában létesült átemelő telepeken keresztül kb. 24 ezer m3/nap vízszállításra képes. A távvezetéktől összekötő vezeték (NA 500-as) épült a hármashídi vízmű telepig. Ezen keresztül kb. 13 ezer m3/nap mennyiség adható át a városi fogyasztók részére. Az I. számú gravitációs vezeték üzemen kívül helyezése után az 1970-es években megszüntették a Hármashídi vízkezelő telep működtetését is, majd később a gépészeti berendezéseket leszerelték, a magasnyomású gépházban átalakításokat végeztek. 1983-ban a város ellátásának biztonsága érdekében üzembe helyezték az Öreghegyen épült új 5000 m3-es tárolómedencét. 1987-ben a kis átmérőjű kutak kiváltására a Sóstói vízmű telepen újabb 3 db nagy átmérőjű kút készült el. Székesfehérváron az 1980-as évek elejétől a vízmű telepeken polifoszfátos kezelés működik, mely a magas keménységű (19-24 nk") víz CA és Mg ionjait oldatban tartja, a csőfalon való lerakódást megakadályozza. 187
