Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XX. A vízellátás erőteljes fejlődésének időszaka (1960-1990 között)
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően vízellátás megteremtése az 1950-es években történt meg. A közeli Tatabányán történt bányavíz kiemelések következményeként kezdődött meg a tatai források elapadása. 1961-66 között a Fényes-források kivételével valamennyi forrás elapadt. Később, a bányavíz kiemelés jelentős növekedése miatt 1973-ban elapadtak a Fényes-források is. Az ellátást a városban a továbbiakban újonnan létesített mélyfúrású kutak (Tükör I; II; III) biztosították. Az 1960-as években a hálózat nyomásviszonyainak stabilizálása céljából gerincvezetékek épültek, és ekkor állították üzembe a Kálvária dombon létesített 500 m3-es víztornyot. A megbízható ellátás érdekében az 1970-es évek közepétől a város ellátását a Tatabányáról, a XIV/A vízaknáról származó vízzel regionális távvezetéken keresztül oldották meg. A későbbiekben a regionális rendszerhez kerültek csatlakoztatásra a Tata térségi települések Baj, Agostyán, Szomód, Dunaszentmiklós. Oroszlány vízmüvének fejlesztése Az 1950-es években megépült, de a város gyors növekedése miatt gyakori vízhiánnyal, korlátozásokkal küszködő vízmű szolgáltatásában az 1960-as évek elején következett be lényeges javulás. A bokodi nyolc csőkút mellett a telepen belül további kettő, a telepen kívül, pedig öt csőkút és egy aknakút létesült. Az így megnövelt vízbázis termelő kapacitása elérte a 6000 m3/nap-ot. A víz kezelésére napi 10 ezer m3 teljesítményű, zártszűrős rendszerű vas és mangánta- lanító berendezés épült. A vízmű fejlesztés látványos része volt a Haraszthegyen létesült tizenkét pillérre támaszkodó impozáns 25 méter magas 2000 m3-es víztorony. A megnövelt teljesítményű vízmű elosztó hálózata lehetőoroszlányi víztorony vé tette az újabb lakótelepek és intézmények ellátását. A város további lendületes fejlődése miatti vízigények növekedése azonban a helyi készletekből nem volt fedezhető, így került sor 1974-ben a Tatabányai Regionális Vízmű rendszeréhez való csatlakozásra. A 2000 m3-es víztorony töltése ezt követően a tatabányai XV/C. vízaknáról a regionális, NA 500-as távvezetéken keresztül történik. A regionális rendszer részeként a 70-80-as években a városi hálózat több nagyobb keresztmetszetű gerincvezetékkel bővült és a lakótelepek, intézmények, üzemek vízellátása biztonságossá vált. A Tatabányai regionális rendszerhez való csatlakozás tette zavartalanná a régió két kisebb városának Kisbérnek és Bábolnának vízellátását is, ahol az 1960-as évek végén a helyi vízbázisok már a megfelelő ellátást nem tudták az év minden időszakában biztosítani. Esztergom és Dorog vízmüvének fejlesztése Esztergom város jó minőségű vízzel történő, megbízható ellátására az 1920-as években épültek meg az első kutak a Szentkirályi területen, ahonnan egy vízmű gépház juttatta el az ivóvizet az Aranyhegyi medencébe. Szintén Szentkirályon épült meg az 1950-es évek elején az első nagy teljesítményű csápos kút, ahonnan távvezetéken keresztül juttatták el a vizet a gyorsan fejlődő dorogi ipari övezetbe. Az 1960-as években megépült Csápos II. kút, illetve az 1970-es években létesített Csápos III. kút már elegendő vizet biztosított Dorog és Esztergom lakótelepei ellátására. Esztergomban az 1970-es években a régi 750 m3-es medence mellé egy új 1000 m3-es medence épült, a II. zóna tároló térfogata 600 m3-rel bővült és az 1980-as években kiépítették a III. zónát is 100 m3-es medencével. A térségi ellátásban jelentős fejlődéshez vezetett, hogy 1972-ben a Tokodaltárón a bányában megkezdték a karsztvízszint aktív csökkentését. Az innen kitermelt ivóvíz minőségű bányavízzel Dorog és a környező települések, valamint Tát és környéke is elláthatóvá vált. Az 1980-as évek végére épült ki a Dorogi Regionális Vízellátó Rendszer, amely Dorog és Esztergom városok és a környező települések ivóvízellátásának biztosítása mellett lehetőséget ad a vízátadásra Pest megye északnyugati települései részére is. Duna parti ipari települések vízellátása Már az 1950-es években megépültek Nyergesújfalu, Lábatlan ipari és ivóvízellátásra szolgáló akkor elégséges alapművei, melyek között legjelentősebb a Lábatlani csápos-kút volt. A cementgyár 1960-as évi rekonstrukciója után több vizet igényelt, ezért 4500-9000 m3/nap kapacitású, Duna mellé telepített felszíni víztisztító művet létesítettek 1963- ban. A vízmű medencék és a kiépített hálózat segítségével 184
