Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XX. A vízellátás erőteljes fejlődésének időszaka (1960-1990 között)
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően hetővé tette Ács nagyközség vízellátó rendszerének kiépítését és a városi vízműhöz való kapcsolását. Mór és Bodajk vízmüvének fejlesztése A települések az 1950-es években kiépített, de csak a központi utcákra kiterjedő vízellátását összekapcsolt, kistérségi formában fejlesztették tovább az 1970-es évek elején, a fejlődést a balinkai bányaüzem vízkivételi művének kiépítése tette lehetővé. A bányából származó víz nem csak Balinkán biztosította az ellátást, hanem NA 250-es távvezetéken keresztül Bodajk és tovább vezetve Mór vízmüvét is táplálta, kiegészítve a helyi forrásokat. A későbbi években Mór számára egy további NA 300-as távvezeték is épült, mivel részben a város fogyasztásának növekedése, részben pedig a kistérségi rendszer kiépítése újabb igényeket jelentett. Mór vízellátása az 1970-1980-as években fokozatosan fejlődött és három zónás rendszert alakítottak ki. A 9 településre kiterjedő több átemelővel és medencével kialakított kistérségi vízmű központi irányítása Mórról történik. A balinkai bányaüzem felhagyására számítva az 1980-as években a bodajki területen két mélyfúrású kutat (Komjáti I. és II.) mélyítettek, melyek a bányavíz kiemelés megszűnte után a kistérségi vízmű vízbázisai. Az Aranyhegyi víztározó bejárata szolgálták ki a lakosságot és az üzemeket. Az 1980-as években Lábatlan, Nyergesújfalú és Süttő települések fejlődése a vízellátás bővítését kívánta meg. Az igények fedezésére létesültek Nyergesújfalun a csápos-kutak 9000 m3/nap kapacitással. Mivel az új vízmű ki tudta szolgálni az igényeket a drágább üzemeltetésű lábatlani felszíni vízmüvet az 1980-as évek végén leállították. Ugyanebben az időszakban a vízellátás hatásterületét kiszélesítették és több tároló medence építésével biztonságossá tették. Komárom vízmüvének fejlesztése A második világháború után megszűnt a Csehszlovákiához csatolt Komáromból a Duna déli oldalán fekvő magyarországi Komárom vízellátása, ideiglenes jelleggel - mely az 1960-as évekig tartott - a szövőgyári kútból történt a vízszolgáltatás. A város fejlődése azonban szükségessé tette a vízellátás végleges megoldását. Ekkor a koppánymonostori Szent Pál szigeten épült vízmű telep, melynek nyolc kútja látta el ivóvízzel a fogyasztókat. Az 1970-es években a vízmüvet fokozatosan fejlesztették 2500 m3-es víztorony építésével és a hálózat bővítésével. Az 1980-as években további nyolc kút építésével bővült a víztermelő kapacitás. A napi 12 ezer m3-es víztermelés le185 Parti szűrésű kutak a Duna partján
