Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XX. A vízellátás erőteljes fejlődésének időszaka (1960-1990 között)
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően A Közép-Békési Regionális Rendszer építése Az előbbiekben olyan városok (Békéscsaba, Békés, Sarkad, Mezőberény, Vésztő, Gyomaendrőd, Dévaványa) vízellátásának történetéről volt szó, melyekben a közműves ellátás egyedi vízművek építésével indult, később azonban és jelenleg is a regionális rendszerről biztosítják számukra a megfelelő minőségű ivóvizet. Célszerű tehát röviden a Közép Békési Regionális Rendszer kialakítását ismertetni. Az 1970-es években, a Békés megyében működő vízművek által szolgáltatott vizek kémiai vizsgálata során megállapították, hogy azok nagy része nem tud megfelelni az egészségügyi minőségi előírásoknak. Az egészséges ivóvízellátás biztosítására kormányzati pénzügyi források segítségével program indult. Ennek kezdeti szakaszában, a vízkészletek vizsgálata során kiderült, hogy Békés megye területén a Gyula-Békéscsaba-Ujkígyós-Orosháza-Kardoskút vonaltól észak és nyugati irányban fekvő területen a vízkészletek minősége - vas, mangán, arzén, gáz tartalom miatt - nem felel meg a szabvány szerint szolgáltatható minőségnek. Az említett vonaltól déli és keleti irányban az ős Maros hordalékkúpja rétegeiben lévő vízkészlet természetes állapotában kielégítette az érvényes szabványos vízminőséget, a vonatkozó követelményeket. Ezen vízkészlet feltárására és a megye északi részébe való juttatására vízminőség javító fejlesztés indult meg, melynek során a 2000-ig prognosztizált vízfogyasztásra és a hidrogeológiai kutatásokra alapozva határozták meg a termelő vízbázisok és az ellátandó települések körét. A megyeszékhely vízellátását biztosító Újkígyósi, Vandháti vízmű telep működő egységeit felhasználva 1978-ban átadásra került Békéscsaba határában 19 termelő kútra telepített 5000 m3/nap kapacitású arzénmentesítő technológiai berendezés. Megkezdődtek Medgyesegyháza és Medgyesbodzás között 5 termelő telepen, 3 vízadó rétegre telepített 15 nagy átmérőjű kavicsolt, illetve hagyományos telepítésű kút fúrási, és egy 13 km hosszú, NA 600-as távvezeték építési munkái. Az ún. "expressz" vezeték - az Újkígyósi termelő telepet érintve Békéscsabáig, a Vandháti vízmű telepen létesített 2 x 2500 m3-es víztárolóig - 1983-ra valósult meg. Ugyanebben az időszakban, NA 400-as vezeték épült Békéscsaba és Békés között. Ezt követően Kevermes és Lőkösháza között 6 termelő telepen, 4 vízadó rétegre 23 db kút készült a Medgyesegyházi telepen lévő kutakhoz hasonló kialakítással. A vízmű telepektől indítva 27 km hosszú, NA 600-as távvezetéket fektettek le, mely a Makkosháti vízmű telep környezetében csatlakozott az "expressz" vezetékhez. A távvezeték átadásáig az Újkigyósi telepen 2 x2 500 m3-es regionális célú tároló medence készült el, mely lehetővé teszi a kevermesi vízbázis 36 ezer m3/nap engedélyezett kapacitása egy részének az újkigyósi telepen keresztül való Békéscsabára juttatását. 1984-1988 között épült meg a rendszer három különböző nyomásszinten üzemelő ága közül az NA 500/400-as ún. sarkadi táwezeték-ág Doboz községig terjedő szakasza, és erről a vezetékről Gerla község környezetében leágazó Békés város vízVízhálózat építés békésben ellátását biztonságosabbá tevő átkötő vezeték. A sarkadi távvezeték teljes hosszában 1989-ben készült el. Az 1980-as évtized második felében épült meg a rendszer főgépháza a Vandháti vízmű telepen és megkezdődött az üzemirányítási központ épület együttesének építése. Ugyancsak ebben az időszakban került átadásra az URH rendszerű hírhálón közvetített irányítástechnika távvezérlő rendszere, mely lehetővé tette a távol lévő gépészeti berendezések, szivattyú egységek automatikus működésének felügyeletét, a szükség szerinti indítási, leálh'tási, vízkormányzási feladatok üzemeltetési központból való végrehajtását. 1988-ban a nem megfelelő minőségű vizet adó vandháti kutakat kivonták az üzemből, majd a makkosháti arzénmentesítő technológia üzemét szüneteltették meg, a továbbiakban csak tartalékként jöhet számításba. Ezt a vízfogyasztás csökkenése tette lehetővé. 1988-98 között folyamatosan épült meg 145 km 15 települést ellátó ivóvíz távvezeték és egy regionális irányító alközpont. Ebben az évtizedben került átépítésre, bővítésre a regionális főgépház, így lehetővé vált a harmadik regionális ág távvezetékeinek kiépítése, üzemeltetése, Gyomaendrőd és Dévaványa csatlakoztatása. 167
