Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XX. A vízellátás erőteljes fejlődésének időszaka (1960-1990 között)
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően A békéscsabai víztorony Békés A város közműves vízellátása 3 db mélyfúrású kút, 100 irres hidroglóbusz és a belterületi NA 200-as fővezeték üzembe helyezésével 1960-ban indult meg. A következő évtizedben további kutakat fúrtak, bővült az elosztóhálózat és a közkifolyós ellátást a házi bekötéses ellátás váltotta fel. Ennek következtében a vízigény növekedett, melyet a város területén szétszórtan telepített fúrt kutak létesítésével és a hálózatba való közvetlen bekötésével igyekeztek követni. 1970-ben megépült a 600 m3-es vasbeton víztorony. A helyi kutak nem tudták a város igényét kielégíteni, így 1975-öt követően Békéscsaba vandháti vízmüvével való összekötő vezeték és 500 m-3-es fogadó medence építésére került sor. A vízminőségi problémák Békés városában is jelentkeztek, ezért a regionális rendszerhez való kapcsolat valósult meg 1984-1992 között. Megtörtént a Békéscsaba- Békés közötti, NA 400-as távvezeték kiépítése, majd 1988- ban a regionális rendszer egy másik, a sarkadi távvezetékhez való csatlakozása és 1992-ben üzembe helyezték a várost megkerülő, NA 400-as vezetéket, így lehetővé vált az északi oldalról való kapcsolat is. Békés vízellátó rendszere a megépült távvezetékeken keresztül 3 db távvezérelt átadási ponton csatlakozik a regionális vízműhöz és ez a város részére megfelelő biztonságot jelent. Üzemeltető: Békés Megyei Vízművek Rt. Sarkad Sarkad város közüzemi vízellátását szolgáló, a település központját ellátó törpevízmű építése 1959-ben kezdődött és 1960-ban került üzembehelyezésre. A vízmű megépítését megelőző időszakban a lakosság közkutakból fogyasztotta a vizet. A törpevízmű kezdetben pozitív nyomású, majd szivattyúzással termelő kutakkal látta el feladatát. A vízmű ellátási területén kívül eső intézmények és ipari üzemek saját vízbeszerző létesítményeikből biztosították a működésükhöz szükséges vizet. A vízigények növekedése az 1970-es évek elején a város teljes körű közműves ellátását tette szükségessé, mely társulati beruházás keretében valósult meg. Két vízmű telep - a Kálvária téri és a Vár utcai - épült. Az előbbi négy VLV. gáztalanítóval ellátott mélyfúrású kúttal, térszíni tárolóval, átemelő gépházzal, az utóbbi két kúttal, gáztalanítóval, tárolóval és gépházzal. A Vár utcai telepen létesült a 200 m3-es víztorony is. A vízmű telepek kiépítésével párhuzamosan épült meg az elosztó hálózat és egyidejűleg megszüntették a korábbi körzeti vízműveket. 1984-ben újabb kút bekapcsolásával bővült a vízmű, de a metángáz mellett jelentkezett a határérték feletti arzén problémája is. A város 90 km-es vízellátó hálózatát a vízmennyiségi és főként a vízminőségi gondok megoldása céljából 1989-ben a Közép Békési Regionális Rendszerhez kapcsolták, amely jelentős színvonal emelkedést hozott a vízellátás tekintetében. A biztonságos vízellátás érdekében - ebben az időszakban - el kellett végezni az elosztóhálózat rekonstrukcióját, valamint a vízfogyasztás és a nyomás viszonyok kiegyenlítése érdekében megépült az 1000 m3-es víztorony is. Üzemeltető: Békés Megyei Vízművek Rt. Mezőberény A többi Békés megyei településhez hasonlóan Mezőberény vízmüvének, hálózatának kiépítése a város területén szétszórtan létesített fúrt kutak bekapcsolásával az 1960-as 165 Salzgitteres eljárással történő kútfúrás 1963-ban
