Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XX. A vízellátás erőteljes fejlődésének időszaka (1960-1990 között)
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően ben lévő rétegvíz feltárására fúrt kútcsoport létesítésével. A kitermelt víz magas vas és mangán tartalma szükségessé tette az azt eltávolító technológia üzembe állítását 1968- ban. Az Újkígyóson kitermelt és a városba gravitációsan vezetett vizet a Szerdahelyi úton épített nyomásfokozó hid- roforos üzemben továbbította az akkor épült fő körvezetékbe. 1970-ben üzembe helyezték az 1500 m>-es víztornyot, így a hidroforos üzemeltetés megszűnt. Az elosztóvezetékek gyors ütemű kiépítésének következtében a növekvő vízigény a vízbeszerzési források bővítését tette szükségessé. 1972-ben a Dobozi út mellett (az ún. Vandháton) üzembe lépett az új szivattyúgépház, fnely a környéken fúrt kutak térszíni tárolóban gyűjtött vizét továbbította a városi hálózatba. Az akkor a Kígyósi vízmű telepen termelt 6000 m3/nap és a vandháti 7800 m3/nap mennyiség nem tudta az igényeket kielégíteni. Az újabb víztermelő telep, a Makkosháti vízmű 1979-re épült meg. A vízmű telepeken termelt víz minősége nem volt megfelelő. A vas és mangán tartalmon kívül - melynek eltávolítását oxidációval és zártszűréssel oldottak meg - folyamatos gondot okozott a metángáz és az arzén. A vízben oldott állapotban lévő gáz a szabad vízfelszínű tárolókban kivált és a levegővel robbanóelegyet alkotott. Békéscsabán 1978-ban két robbanás is történt. Az egyik a Konzervgyár víztornyában, ahol emberélet is áldozatul esett, a másik a vandháti vízmű telep tároló medencéjében. Ez utóbbi robbanás leszakította az 1000 m3-es medence födémjét a rajta lévő földtakarással együtt. További problémát okozott a gáztalanító berendezés üzeme, mivel az intenzív levegőztetés a szerves-anyag tartalom növekedését is eredményezte a gáz eltávolítása mellett. Amikor 1981-ben a határértéken felüli arzén jelenlétét is érzékelték a vízben, a minőségi kifogások tovább gyarapodtak. A Makkosháti vízműnél megvalósították az arzén- mentesítés technológiáját. Mivel azonban nemcsak Békéscsabán, hanem a megye más települései vízellátásában is gondot jelentett a víz arzén tartalma, a megnyugtató megoldást az arzénmentes vízbázisokra telepített regionális vízmű kiépítése jelentette. A vízminőségi problémák kiküszöbölése mellett a város vízrendszere újabb, NA 600-as fővezeték, és NA 600-as - NA 400-as új körvezeték, gerincvezetékek, új szivattyúház építésével az 1980-as években tovább fejlődött, a szolgáltatás kapacitása elérte a 30 ezer m3/nap értéket. A vízfogyasztás mértéke azonban az 1990-es években a vízdíjak jelentős emelkedése miatt visszaesett. A regionális ellátás ismertetését a fejezet későbbi része tartalmazza. Üzemeltető: Békés Megyei Vízművek Rt. A megyei vízmű vállalat első székháza Békésen (1962) 164
