Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XX. A vízellátás erőteljes fejlődésének időszaka (1960-1990 között)
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően Vízmű központ Hódmezővásárhely vízellátása eseményekben gazdag múlttal rendelkezik, hiszen a város ellátásának története az ásott kutakat követő első két artézi kúttal kezdődik, melyeket 1880-ban és 1884-ben Zsigmondy Béla létesített. Ezt követően a 200-400 méter mély vízadó rétegre telepített pozitív artézi kutak sora készült a városban, ahol több neves kútfúró működött. Itt alkalmazták először a vízöblíté- ses fúrási eljárást, és az ún. "szárnyas fúró" szerszámot (Bauer Sándor 1890.). Az 1900-as évek elejétől sorban alakultak a kúttársaságok, melyek egy-egy kúthoz kapcsolt kis átmérőjű vezetékkel egy-két utca vízellátását a kút rétegnyomásával gravitációsan tudták biztosítani. Az 1958-ban kiadott statisztikai összeállítás szerint Hódmezővásárhelyen 99 kúttársaság által üzemeltetett körzeti vízvezeték működött, ezekkel a város akkori lakosságának 76%-át látták el ivóvízzel. A sok körzeti vízvezetéket tápláló kút egymásra hatása következtében azok nyugalmi vízszintje és hozama is csökkent. Az 1960-as években ennek hatására megkezdődött a gépi nyomással működő közműves vízellátás kiépítése. Az első időszakban hidroforos rendszerű körzeti vízművek épültek, majd az évtized második felében az ipar rohamos fejlődése és a növekvő többszintes lakóházak ellátása megkövetelte, hogy a városban egységes közműves vízellátó rendszert alakítsanak ki. Ekkor építették meg az ipartelepi és a Kása erdei vízmű telepeket, melyek összesen 25 db mélyfúrású kútból átemelő telepeken keresztül szolgáltatják a vizet a 320 km hosszú elosztó hálózat és 800 írü-es víztorony segítségével a város lakossága, ipartelepei, közintézményei részére. A vízművek kapacitása kb. 23 ezer m3/nap, a kitermelt jó minőségű mélységi víz nem kíván víztechnológiai beavatkozást. Makó vízmüvének kiépítése Makó város lakóit évszázadokon keresztül a Maros folyó látta el vízzel. A közműves vízellátás előhírnöke, az első artézi kút 1893-ban készült el. Ezt a kutat a következő évtizedekben még 70 db mélyfúrású kút követte, melyek többségéhez néhány utcát ellátó gravitációs vezeték kapcsolódott, részben közkifolyókkal, részben, pedig házi csatlakozásokkal. 1958-ban 59 db vízelvezető rendszer a város akkori lakosságának 59%-át látta el. A város központjában lévő középületeket és lakóházakat mélyfúrású kutakból hidroforos kisvízművek szolgálták ki. Makó közműves vízellátása 1968-ban "állami célcsoportos beruházásban" kezdődött meg. Az első ütemben 2 db mélyfúrású kút, 150 m3-es gyűjtőmedence, 800 m3-es (két kamrás) víztorony és 22 km nyomócső hálózat épült meg. A vízmű kiépítését a Makói Vízmű Társulat irányította 1967- 1972 között. Ebben az időszakban még további 7 db kút (300-500 méter mély) készült el és kiépült a városi elosztó hálózat csaknem minden utcában. Az első ütemben meg nem épült művek (pl. telepi víztároló) elmaradása miatt a csúcsfogyasztás idején a városban gyakran vízhiány jelentDíszkút Makón 157
