Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XX. A vízellátás erőteljes fejlődésének időszaka (1960-1990 között)
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően Búvárszivattyú telepítése Makón, 1970-ben kezett. Az 1980-as évek elején újabb két kút fúrására került sor, elkészült a vízmű telepi 2 x 500 m3-es térszíni tároló, megépült az új szivattyúház és a kutak üzemeltetésében a búvárszivattyús termelésre tértek át. A kedvező hidrogeológiai viszonyok következtében Makó vízellátása során nem volt szükség a termelt víz kémiai kezelésére. A 9000 m3/nap kapacitású vízmű 229 km hosszú nyomócső hálózat teljes mértékben fedezni tudta a város vízigényét. A makói vízmű igazgatási központja Makó város vízmüvének kiépítésével kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a város térségének 16 települése volt az első az ország kistérségei közül, ahol 1969-ben a közműves vízellátás mindenütt megvalósult. A kistérség valamennyi települése szerepel az ivóvízminőség javító programban, melyet 2009 végéig kell megvalósítani. A makói kistérség valamennyi települését víziközmű szolgáltatásokkal 1994. óta ellátó Makó-Térségi Víziközmű Kft. folyamatosan javította a létesítmények állapotát, üzembiztonságát, rekonstruálta és bővítette a nyomócsőhálózatot. Bekapcsolódott a komplex technológiák nemzetközi kutatásába és egész működési területére elkészítette a vízminőségjavító terveket. Szentes vízmüvének kiépítése Szentes városában - nagy vitát követően - 1884-ben került sor az első artézi kút fúrására. Az első kútból való vízellátás során szerzett tapasztalatok alapján további kutak létesültek, melyekhez más alföldi városokhoz hasonlóan, Szentesen is vízvezetékek csatlakoztak. A kúttársaságok vízvezetékei 1937-ben a város lakosságának 37%-át, 1958-ban 70%-át látták el. Ilyen előzmények után érthető, hogy a közműves vízellátás kiépítése csak az artézi kutak vízhozamának csökkenését követően, az 1960-as évek második felében indult meg, a rendszer kialakítása azonban csak a régi vezetékek kicserélésével, az 1970-es években valósult meg. A külterületen 7 db 320-380, illetve 480-520 méter mély mélyfúrású kút (védelmük lágy indító egységgel megoldott) vize három vezetéken keresztül jut el a vízmű telepi 2 db 500 m3-es medencébe. Innen a medencékbe fektetett szivattyúk a várost félig átölelő, 2 NA 300-as fővezetéken keresztül táplálják az elosztó hálózatot és az 1500 m3-es víztornyot. A város belterületén lévő - még az 1950-es évek végén, 60- as évek elején fúrt 320-380 méter mély - 3 db üzemelő kút szintén közvetlenül a hálózatra dolgozik, és védelmüket A szentesi vízgépház 158
