Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XX. A vízellátás erőteljes fejlődésének időszaka (1960-1990 között)
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően tiszta, jó ízű víz" 390 méter mélységből érkezett. Ez volt a város történetében az első kifolyó vizet adó artézi kútja. A kút körülbelül 10 évig jól üzemelt, majd hozama ingadozóvá vált. 1910-ben a kutat szivattyús üzemre állították át, a díszkútfejet (Viktória szobor) pedig eltávolították. Maga a kút 1970-ig üzemelt búvárszivattyúkkal, jelenleg üzemen kívül van. Az 1910-es években épült vízmű bővítésére az 1950-es években újabb kutakat kapcsoltak a hálózathoz. Nagyobb arányú fejlesztés érdekében 1963-ban készült rekonstrukciós terv. Ennek megvalósítása az 1960-as évek közepétől 1976-ig tartott. Új víztermelő telep, a Nagyvénkerti Vízmű 7 db mélyfúrású kúttal, 2 db 600 m3-es térszíni tárolóval, kezelő-és gépházzal valósult meg. A főnyomó vezeték (NA 300) és a hálózat is bővült. 1973-ban állt üzembe az új 600 m'-es vasbeton víztorony. Megtörtént a régi Dózsa György úti telep korszerűsítése és a téglafalú 1912-ben épült víztorony lebontása. Megoldották a termelt víz gáztalanítását és folyamatos fertőtlenítését is. Az 1980-as évek elején az Országos Közegészségügyi Intézet megkezdte az ivóvizek arzén tartalmának vizsgálatát. Az arzén a délkeleti országrészben okoz jelentős problémát. Karcagon is magasabb volt az ivóvíz arzén tartalma a megengedettnél, így az arzén tartalom csökkentése és a folyamatosan növekvő mennyiségi igények fedezése céljából 1986-ban újabb fejlesztések indultak meg. A vizsgálatok azt mutatták, hogy a várostól 8-9 km-re északnyugati irányban, Berekfürdő határában 110-120 méter mélységből határérték alatti arzén tartalmú víz termelhető ki nagyobb mennyiségben. Itt épült meg a harmadik vízmű telep, ahonnan a víz 2 db NA 300-as távvezetéken keresztül a Nagyvénkerti Vízműbe jut, ahol az újabb 2 x 600 m3-es medencéken és a bővített gépházon keresztül, folyamatos klóradagolás mellett nyomják a 102 km hosszú hálózatba. Kisújszállás városban a közműves vízellátás kiépítése a 80- 150 méter mély kutakból 1955-ben indult meg. Ezt megelőzően a többi alföldi városokhoz, nagyobb településekhez hasonlóan 1892-től kezdődően artézi kutak és a kutakhoz kapcsolt természetes nyomással működő vízvezetékek kifolyókon keresztül látták el ivóvízzel a lakosságot és az állatállományt. Az 1970-es években a hidroforos rendszerben működő hálózathoz közkifolyók csatlakoztak. A 700 m3-es víztorony 1981-ben épült meg. Az arzénmentesítési program keretében létesült, a mélyebb rétegekre települt kutakból, 2 x 500 m3-es medencéből és gépházból álló vízmű telep, valamint a 9 km hosszú távvezeték. A helyi víz- és csatornaművek jelenlegi üzemeltetője a 2003-ban alapított Kisújszállási Vízmű Kft. A társaság tagja az Észak-alföldi Régió Ivóvízminőségének Javításáért elnevezésű társulásnak. A társulás feladata - az ideiglenes-és végleges határértékeket megszabó - 201-es kormányrendeletben előírt vízminőséghez szükséges beruházások, rekonstrukciók elvégzése. A társulás végső célja a "végleges határértékeknek" való megfelelés. Tiszafüred közműves vízellátásának kialakítása az 1960-as években kezdődött meg. A város központjában 80-100 méter mély 3 db kút hidroforos rendszerben, 5-6 km hosszú csővezetéken keresztül, közkifolyókkal biztosította a város- központ ellátását. A korszerű vízmű kiépítése 1971-1973 között társulati beruházásban történt meg. A várostól távolabb telepített vízmű telepen 4 db mélyfúrású (150-350 méter mély) kút készült, az 1980-as években két további kutat fúrtak. A kutak vizének fogadására létesült a 2 x 500 m3-es térszíni medence, melyből a szivattyúgépház, NA 300-as távvezetéken keresztül nyomja a vizet a városközpontba épült 500 m3-es vasbeton víztoronyba és a jelenleg 110 km hosszúságú hálózatba. Túrkeve néhány utcára kiterjedő 1925-ben épített vízműve az 1950-es években már nem üzemelt, sőt a későbbiek során a város belterületén az ezt tápláló kutat is eltömedékel- ték. A még üzemelő belterületi kutak hasznosításával a törpe vízmű építése 1961-ben indult meg. A város egészére kiterjedő közműves vízellátás elérése céljából a város északkeleti peremén épült vízmű telep az 1960-as években, ahonnan kezdetben 5 db mélyfúrású kút 1350 m3/nap mennyiA kisújszállási víztorony 140
