Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XX. A vízellátás erőteljes fejlődésének időszaka (1960-1990 között)
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően szában 1962-ben állt üzembe. A fokozódó vízfogyasztás nemcsak a víztermelő kapacitás növelését, a többlet víz- mennyiség városba való szállítását, hanem új víztároló medencék megépítését is szükségessé tette. 1954-ben léptek üzembe az Avas oldalán sziklába vájt medencék (2 x 1500 m3). A korábbi avasi medencékkel azonos szinten épült meg a 2 x 2500 m3 térfogatú tetemvári ikermedence 1962-ben, melyhez a III. számú tapolcai fővezeték, NA 600-as ága csatlakozik. így a miskolci alapzóna tárolótere - 9500 m3 - az akkori víztermelés 30 %-a volt. A város második magassági övezetét, döntően a diósgyőri városrészt, a Tavi forrásra kiépített vízmű látta el. A vasgyár és a lakótelep számára - a hajdani feltöltött tó területén a fakadó vizeket felfogó galériás foglalásra épült - korszerűsített vízmű városi rendszerbe való beillesztése 1952-55 között készült el. A korábbi időkben túlfolyó vizek hasznosításával a város ellátásában jelentős vízmű egyrészt a vasgyári hálózatra dolgozott, másrészt tölteni tudta a II. zóna nyomásszintjét meghatározó 1955-ben épült 2 x 700 m3-es Göröghegyi alsó medencéket, az NA 300-as fővezetéken keresztül. Bár az 1960-as évek elején a diósgyőri strand forrásait is bekötötték a vízellátásba, az övezetben a vízhiány az 1970-es évekig tartós volt. A lillafüredi Anna forráshoz kapcsolódó gravitációs rendszer alkotta a harmadik magassági övezetet. Az 1950-es évek közepén épült ki a Palotaszálló alatti mésztufa barlangban a forrásfoglalás kb. 300 m-es tárórendszerrel és ak- nakúttal. A három forrás vize, NA 300-as gyűjtővezetéken csillapító medencébe jut, majd innen klórozás után a hámori és a göröghegyi 2 x 750 m3-es felső ikermedencébe. Az Anna barlang és a medencék között épített kb. 9,5 km-es, NA 300-as vezeték alsó szakasza tokos öntöttvas csőből épült. Az 1950-es években a tömítéshez szükséges ólom nem volt beszerezhető, így a "fejlett szocialista" módszer szerint faékes tömítést használtak. Keserves munkával évek során kellett az összes csőkötés tömítését cserélni, hogy a vezeték vízzárósága biztosítva legyen. Az Anna forrás övezetének vízmennyiségét az ún. Kilián lakótelep vízigényének fedezése céljából növelni kellett, a csillapító medence szintjénél 80 méterrel magasabban fakadó Szinva forrás vizének felhasználásával. Az 1960-as években végrehajtott munkák során a forrás kisvízi hozamának csak a felét (kb. 2500 m3/nap) lehetett az ivóvízellátás céljára hasznosítani, mivel a korábbi engedélyek szerinti fel- használásokat (Kryptongyár, Papírgyár, Lillafüredi vízesés) a továbbiakban is biztosítani kellett. Ugyancsak nem volt bekapcsolható a városi vízellátási rendszerbe a Garadna forrás. Ennek vize a kohászati üzemek részére fenntartott Hámori tavat táplálta. A Szinva forrásból szár123 Az avasi medence zárkamrája A Tavi-forrási kút építése
