Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XX. A vízellátás erőteljes fejlődésének időszaka (1960-1990 között)
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően összeütközések megoldása" helyett a vízkészlet-gazdálkodás és a vízkészletek védelme kerül előtérbe. A vízigények kielégítésére vonatkozó előírások, továbbá az ivóvíz minőségű vizek és a gyógyvizek fokozottabb védelméről szóló rendelkezések olyan új elemeket tartalmaztak, amelyek ma is alapul szolgálnak a fentiekre vonatkozó szükségletet kielégítő tevékenységeknek. A vízügyi törvény, illetőleg annak végrehajtási rendelete rendelkezik a közmű által termelt ivóvizekre vonatkozó szabályokról, valamint a jelentős vízfogyasztó ipari üzemek lehetséges víznyerési lehetőségeiről is. Maga a törvény - első ízben - tartalmazza azt az előírást, amely szerint a vizek és a vízi létesítmények használatáért díj felszámításának van helye. A vízdíj nem a víz ára, magyarázza a törvényi indokolás, - hanem a szolgáltatással kapcsolatos üzemszerű tevékenység költsége, illetőleg a rendes vállalati haszon. Tehát a víz üzemszerű szolgáltatása esetén az ivóvízért, továbbá a mezőgazdasági vagy ipari felhasználás céljára szolgáló vízért - a törvény erejénél fogva - díjat kellett fizetni. Annak mértékét és a díjmentes vízhasználatok körét az ár- szabályozásra vonatkozó jogszabályok határozták meg. A vizek mennyiségi és minőségi védelme érdekében a törvény általános tilalom kimondását tartotta szükségesnek, a részletezést azonban mellőzte. Kiemelte viszont a víztakarékosság jogintézményét és ezzel kapcsolatban azt is előírta, hogy a vízhasználat engedélyezése során a hatóságnak mérlegelési jogköre van. A vizek tisztaságának biztosítása érdekében ugyancsak általános tilalomként jelenik meg a fertőzés és káros szennyezés, illetőleg az azt okozó üzemek szennyvízbírságra való kötelezése. Emellett azonban a szabályozás azt is kimondja, hogy a vizek fertőzését vagy káros szennyezését előidéző üzemet csak szennyvíztisztító berendezéssel szabad építeni és üzemben tartani. A káros szennyezés (fertőzés) nemeit határértékeit és a bírság mértékét (a bírságtételt) már a 40/1969. (XI. 28.) sz. Korm.rend. határozta meg.132 A törvény rendelkezett az ívó- és gyógyvizek védelme érdekében a védőterület kialakításáról, továbbá a vízgazdálkodási társulatok létrehozásáról is. Eszerint az érdekeltek A Mátrai Regionális Vízmű köszörű-völgyi tározója, 1968 egyebek mellett - a társulat feladataitól függően; vízmű, illetőleg csatornamű társulatot hozhattak létre. A vízügyi törvény 1965. július 1-jét követő hatályba lépésével, a törvény végrehajtására kiadott 32/1964. (XII. 13.) Kormány rendelet mellett sorra jelentek meg a vízügyi szakmai jogszabályok. A vízügyi törvény 1965. július 1-jét követő hatályba lépésével, a törvény végrehajtására kiadott 32/1964. (XII. 13.) Korm. sz. rend. mellett sorra jelentek meg a vízügyi szakmai jogszabályok. Az 1965-1975 közötti időszakban, kifejezetten vízügyi tárgyú jogszabályként 5 kormányrendelet, 4 kormányhatározat és 20 OVH rendelkezés látott napvilágot, ami egyértelműen a vízügyi tevékenységek terén a szakma aktivitását, a nagy beruházási kedvet és gazdasági fejlődést érzékeltette. Kiemelve ez időszak legfontosabb jogszabályait; először is a volt tanácsi szakigazgatási szervek helyi vízgazdálkodási tevékenységét meghatározó jogszabályok bírnak jelentőséggel. Az 5/1970. (XII. 31.) OVH rendelkezés 1971. január 1-től meghatározta a vízgazdálkodás térségi és helyi feladatait közötti feladat- és hatásköri rendet; ideértve a két szervezet (a vízügy és a tanácsok) közötti együttműködés jogi szabályozását is. A vízellátás és csatornázás szakterületén előtérbe kerültek a vízdíj-témák, a vízkészlet használati díj, a csatornadíjak és a csatornabírság szabályozása. Rendelkezés született az ipari vízgazdálkodás, továbbá az ipari vízfogyasztás rendjének megállapítására is. A vízdíjakról maga az alaptörvény rendelkezett, a vízdíj mértékét - ez időszak első éveiben az 5/1975. (XII. 31.) OVH-AH számú rendelkezés állapította meg. A vízkészlet használati díj összegét, mértéket, a pótdíjak fizetésének eseteit az 1/1970. (XI. 18.) OVH-ÁH számú rendelkezés szabályozta; kimondva, hogy a jogintézmény célja a vízkészlet takarékosabb felhasználása és a társadalmi ráfordítások részbeni megtérítése. A vízkészlet-használati díjat a közüzemi víz- és csatornamű vállalatok, továbbá az állami vállalatok (költségvetési szervek, szövetkezetek) fizették, mentességet élvezett azonban a mezőgazdaság, és bizonyos tekintetben a bányászat is. 114
