Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XX. A vízellátás erőteljes fejlődésének időszaka (1960-1990 között)
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően rád, Pest és Szabolcs-Szatmár megyében. Tevékenységük a szakágazat kereken háromnegyed részére terjedt ki. A vegyes profilú város és községgazdálkodási vállalatok keretében működő víz és csatornamű részlegek száma ugyancsak 25 volt az alábbi településeken: Balatonfüred, Cegléd, Csongrád, Dorog, Esztergom, Gyöngyös, Hódmezővásárhely, Jászberény, Karcag, Keszthely, Kiskunfélegyháza, Komárom, Kőszeg, Makó, Pápa, Salgótarján, Sátoraljaújhely, Siófok, Szentes, Tapolca, Tata, Törökszentmiklós, Túrkeve, Vác, Várpalota. Ezek részesedése a szakágazat 12- 15%-át tette ki. A további kisebb víz és csatomaüzemeltetést végző szervezet (kb. 380) tanácsi költségvetési üzemként, vagy iparvállalati, intézményi kezelésben működött. Tevékenységük a szakágazat 10-13%-ra vonatkozott. Az Országos Vízügyi Főigazgatóságon 1957-ben határozták el a települések víz- és csatorna létesítményeinek hatékonyabb üzemeltetését biztosító szervezet, új koncentrált területi vállalatok kialakítását. Az átalakulást irányító országos és területi szervek úgy ítélték meg, hogy a fejlődést olyan üzemeltető vállalati szervezet szolgálhatja hatékonyan, amely egy-egy megye, vagy nagyobb terület minden víz- és csatornaművét, kútépítő szervezetét tiszta profilú, kizárólag vízügyi tevékenységet folytató területi vállalatokban fogja össze. E vállalatok kialakítása mellett szóltak az egységes műszaki vezetés, a központi biztonsági készlet, az egységes szemléletű, magas színvonalú üzemeltetés követelményei. Bár a helyi - városi, községi - tanácsok ragaszkodtak községgazdálkodási vállalataik maradéktalan tulajdonosi jogához, a megyei tanácsok és az OVF jó kapcsolata (meg a tanácsi feladatok megoldásához nyújtott központi vízügyi támogatás is) lehetővé tette az átszervezés 1957-1962 közötti, öt év alatti megvalósítását. Tehát a tanácsi felügyelet alatt álló és vízügyi ágazati irányítású közfeladatot végző közüzemi vállalatok 1961-től folyamatosan jöttek létre, működési területük többnyire egy megyére terjedt ki. A vállalatok léte, szervezete, feladata nem volt külön nevesítve a vízügyről szóló törvényben, de tevékenységük alapja már megjelent a szabályozásban, az ivóvízkészletgazdálkodási szempontokra figyelemmel. 1962. év végén minden megyében területi szolgáltató vállalatok működtek. Egyedül Szabolcs-Szatmár megyében maradt fenn Nyíregyháza vízmüvének elkészültéig a megyei vízmű és kútépítő vállalat. Az összevonás során a korábbi 430 helyi üzem helyett 31 területi víz- és csatornamű vállalat alakult. Ezek a vállalatok az évek során mind magasabb műszaki színvonalon, a szervezettség fejlesztésével végezték szolgál- tatatási tevékenységüket. Építőipari részlegeik kivették részüket a községi vízművek építéséből, a városi vízvezetékek és csatornahálózatok bővítéséből, új kutak létesítéséből. A megyei üzemeltető vállalatok megszervezésének befejezésekor indult meg a regionális szolgáltató vállalatok kialakítása, mely az 1970-es évek végén fejeződött be. A regionális vízművek állami pénzügyi forrásokból finanszírozott vízbeszerző művekből távvezeték rendszereken keresztül biztosítják egy-egy nagytérség vízellátását. A kitermelt vizet, vagy a településeken szolgáltatást végző társvállalatoknak adják tovább, vagy egyes településeken a lakossági, ipari fogyasztók közvetlen ellátását végzik. A vállalatok az 1960-as évektől nagymértékű fejlődésnek indultak és 1970-től - az ipari vízgazdálkodás kérdése mellett - központi kérdéssé vált a vízi közüzemi szolgáltatás kérdése. 1975-re megérett a helyzet a viszonylag magas szintű, kormányrendeleti szabályozás kiadására. A 27/1975. (X. 30.) MT számű rendelet, pontosabban annak mellékletei részletes szabályozást adtak a közműves vízellátás és közműves csatornázás, elsősorban műszaki jellegű előírásairól. A szolgáltató és a fogyasztó jogairól, kötelezettségeiről a kormányrendelet nem szól, csupán azt mondja ki, hogy a közöttük lévő vitában a szakigazgatási szerv dönt. A szabályzaton alapuló jogviszonyokból származó kártalanítás és kártérítés ügyében a bíróság határoz. A jogszabály garanciális jellegű előírásokat a fogyasztók érdekében nem tartalmaz, a vízdíj kérdését szabályozza, bizonyos tekintetben tanácsrendelet megállapítására bízva. A kormányrendelet alapján adták ki a 4/1975. (XI. 26.) OVH számú rendelkezést, amely a közműves vízellátás és a közműves csatornázás egyes kérdéseit szabályozta; annak melléklete pedig tételesen előírta a bekötésekhez szükséges kivitelezési tervekre vonatkozó előírásokat. XX. A vízellátás erőteljes fejlődésének időszaka (1960-1990 között) Magyarország közműellátottságának, ezen belül a vízellátás dinamikus fejlesztésének, az európai színvonalhoz való felzárkózást célzó időszaka az 1958-tól kezdődő két és fél évtized volt. A gazdasági és társadalmi hatások eredményei következtében megindult változások, a főváros és a vidéki centrumok gyors ütemű fejlődése, az új lakótelepek építése és az ezzel együtt jelentkező civilizációs igények szükségessé tették a közművek, elsősorban a vízművek fejlesztését. A korábbi években rendszeresen jelentkező vízhiányok megszüntetése ugyancsak a gazdasági erőforrások hatékonyabb és koncentrált felhasználására, a gyors ütemű fejlesztés megalapozására, a szervezeti keretek létrehozására, a korszerű 112
