Bertók László (szerk.): Víztornyok Magyarországon (MAVÍZ, Budapest, 2007)
Előszó
meg, hogy a gyanútlan szemlélő még csak véletlenül se sejtse, milyen célt szolgálnak. Nem volt illendő paloták, barokk kertek eszményi környezetébe holmi ipari épületeket emelni. Amikora budai királyi palota vízellátásáttervezték, a tervező Ybl Miklós a gőzüzemű szivattyútelepet a Várkert- bazár építészeti együttesébe illesztett kis palotában rejtette el. A kikerülhetetlenül szükséges téglakéményt pedig oly díszítéssel fedte, amely kívülről karcsú toronynak tetszik. Hát igen, ha valaki nem tudná, az imént a budai Várkert Casino épületéről volt szó! A városok lakossága és a városokba települt ipar, no meg a vasúti közlekedés az ipari forradalom általánossá válásával egyre kevésbé fejlődhetett víz nélkül. A gőzmozdonyok mint valami 19. századi benzinkutaknál, úgy álltak meg a széntárolók és víztartályok előtt, s vételeztek szenet meg vizet. Ugyancsak sok vízre volt szüksége mindenféle gyárnak, mindenféle technológiának, nem is beszélve a városi emberekről, akik éltek, dolgoztak, utaztak és szállítottak. A sokféle vízigény kielégítése magával hozta a víztornyokat is, ahol a csúcsidőben történő felhasználásig tárolni lehetett a vizet, majd a fogyasztás csökkenésekor újra fel lehetett tölteni a tartályokat. Az új tornyok már távolról sem rejtőzködtek építészeti álruhába. Mint a Bizáncot ostromló Botond megannyi buzogánya meredeztek egyes városrészekben, s csak tervezőjüktől függött, impozáns építmény vagy otromba objektum lesz belőlük. Mert ilyen is, olyan is akadt bőségesen, s van még manapság is városainkban. A szépen sikerült víztornyok különös hatást keltenek szemlélőjükben. Ha már elvesztették is az idők során eredeti feladatukat, lebontásukat mindenki ellenzi. Egyiküket-másikukat védetté nyilvánították, s ha mást nem tudnak kezdeni velük, akkor kiLátótoronyként vagy kiállítótérként kapnak új szerepet. not even begin to guess for what purpose they had been built. It was not acceptable to build industrial buildings in the idyllic surroundings of beautiful mansions and baroque gardens, and when the water supply for Buda Castle was planned, the engineer, Miklós Ybl, hid the steam-pumps in the small palace that is part of the 'Castle Garden' bazaar. He covered the brick chimney, which was an absolutely essential part of the cistern-tower, with decoration so that it looks like a slim tower from the outside. Well, if nobody has realised it by now, we have been talking about the building of the 'Castle Garden' Casino in Buda! As the industrial revolution became more widespread, urban populations, the industries that came to towns, and the railway transportation system would have hardly been able to develop without water. In the 19th century steam locomotives stopped next to coal containers and cisterns to buy coal and water, just as today cars stop at petrol stations. The different kinds of factories and new technologies, not to mention the urban population who lived, worked, travelled and required transport, needed a lot of water as well. The need to supply this wide variety of demands for water contributed to the appearance of water towers, from which water could be supplied to meet peak period demand, and then the cisterns could be replenished again as consumption eased. The new towers were not hidden behind any form of architectural disguise. They ascended into the skyline in different parts of the towns like the maces of Botond besieging Byzantium, and depending on their designers they became either imposing premises or ugly buildings. The nicely built towers make an unusual impression on the onlooker. However, in the course of time, they have lost their original function, but everybody speaks out against their demolition. Some of them have been preserved and, if they cannot be used in any other way, they function as look-out towers or exhibition halb. But if the only reason that they are not demolbhed is that it would cost a lot more than to 8
