Bertók László (szerk.): Víztornyok Magyarországon (MAVÍZ, Budapest, 2007)
Előszó
Ha meg csak azért nem bontották el őket, mert az többe kerül, mint az épületet sorsára hagyni, akkor is élettel telik meg az amúgy szárazzá vált víztorony. Galambok, denevérek, baglyok találják meg az utat a törött ablakokon keresztül, s sajátítják ki az épületet ugyanúgy, mint a tengerfenék hajóroncsokat a halak. Ha a magyar vidéket jáija az ember, minduntalan szemébe akad a hazai táj jellegzetes fordított felkiáltójele, a fémből épült hidroglóbusz. Kevesen tudják, hogy ez a magyar találmány a falvak ivóvízellátásának fontos eleme volt. Létrejöttét az országban befejeződött villamosítási programnak köszönhette, mert a vizet elektromos energiával nyomják fel a gömbbe, s a tartályt csak akkor ürítik, ha a helyi fogyasztást már nem bírja nyomással a vezetékrendszer. Szétnézve hazánkban találunk gyönyörű téglaépítésű tornyokat, büszke betonkonstrukciókat, fával burkolt szerényebb testvéreket, de modern csúszózsaluzatos csodákat is, valamint valamennyiük ötvözetét is, ahol keverednek a tégla-, beton-, fa- és fémelemek. Ha a könyv lapjait forgatjuk, a lehető legváltozatosabb képet kapjuk a hazai víztornyokról. Nem csupán azért, mert a fényképfelvételek sokszor olyan arcát is megmutatják egy- egy műtárgynak, amely még az azokat jól ismerők számára is újdonsággal szolgál. Egyes tornyok mint „víz-várak" jelennek meg előttünk, míg mások kecsesen viselik „vízfejüket". Jó, ha tudjuk, az itt bemutatott építmények a teljesség igénye nélkül adnak keresztmetszetet abból a gazdag választékból, amelyet a magyar mérnökök az elmúlt közel másfél évszázadban megterveztek, s amelyek a mai napig tagolják, egyes esetekben pedig meghatározzák településeink látképét. FEJÉR LÁSZLÓ a Magyar Mérnöki Kamara Történeti Bizottságának elnöke leave them alone, the dry water tower will be filled with life anyway. Pigeons, bats, and owb all find their way through the broken windows, and expropriate the building for themselves, just like fish do with shipwrecks on the seabed. When travelling in the Hungarian countryside the characteristic upturned exclamation mark of the domestic landscape, the metal hydroglobe, comes into view at every turn. Only a few people know that this Hungarian invention played such an important role in supplying drinking water for the villages. Thanks are owed to the completion of the programme of electrification in our country, because water is pushed up into the globe using electricity, and the tank is only emptied if the system is unable to meet the demands of local consumption. Looking around our home country not only can we find beautiful brick towers, proud concrete structures, and modest wood coated towers, but also modem sliding shutter marvels, as well as structures that are a mixture of all these mediums - brick, concrete, wood and metal. Thumbing through the pages of this book, we gain insight into the very diverse world of inland water towers. The photographs show some of the more artistic towers from such a special point of view that it could even be something of a novelty for those people who know them very well. Some of the towers look like 'water-castles', while others gracefully hold up their 'water heads'. The buildings shown here present us with a cross-section of the rich variety of Hungarian water towers, designed by Hungarian engineers during the last century and half, which feature in, and in some cases dominate, the landscape of our settlements even today. LÁSZLÓ FEJÉR Chairman of the Historical Commitee of the Hungarian Chamber of Engineers 9
