Bényei Zoltán: A vízügyi szolgálat szervezete. (VMGT 53. VIZDOK, 1974)

BEVEZETÉS - III. A vízügyi szervezet fejlődésének főbb vonásai

A felszabadulás után gyökeresen megváltozott társadalmi-politikai feltételek között, az uj államigazgatási környezet és jogfelfogás hatására, a népgazdaság kialakuló uj rendszerében bekövetkezett változások a szolgálatot is alapvetően érintették, de magával hozott jellemzőit nem gyöngítették, inkább megerősítették. Ettől kezdve útját gyors - bár kezdetben nem mindig egyenletes és nem mindig következetes - fejlődés jellemzi, amelyben ugyanezek a határozott tendenciák mindvégig követhetők:- az önálló ágazat kialakítására való törekvés, éspedig mind a vízgazdálkodási feladatok teljes komplexumának egy feladategységben való összefogására, mindpedig ennek a feladatnak önálló államigazgatási ágazatot alkotó egységes szervezet keretében való ellátására törekvés formájában, és- a szervezetnek a vízügyi feladatok komplexitása által megkövetelt differenciálódása. mégpedig mind a különböző feladat-tipusok ellátására alkalmaskülönféle szerv-tipusoklétrehozásával, mindpedig - s ez ma szinte kizárólag a vízügyi szolgálatra jellemző-területi szakigazgatási szerveinek mindenféle (igazgatási, hatósági, gazdasági, tudományos stb.) feladatra való felkészítése által.

Az önálló vizügyi ágazat államigazgatásunkon belüli kialakulásának főbb történeti határpontjai:

1948 - a vízügyek államosítása (a vizügyi feladatok egységesítése egy „vízgazdálkodási" feladatkörben és szervezetben) és a vizügy egységes központi irányítás aláhelyezése (az Országos Vízgazdálkodási Hivatal felállításával); ennek megszüntetésével egy átmenetinek bizonyult, elhibázott decentralizálási időszak után;

1953 - az önálló vízügyi államigazgatási ágazat - szakigazgatás - kialakulása (az Országos Vizügyi Főigazgatóság létrehozása); j majd töretlenül céltudatos és folyamatos fejlődés után

1968 - a vízgazdálkodásnak mint önálló népgazdasági ágazatnak az elismerése és a főhatósági uj elnevezéssel: az Országos Vizügyi Hivatal) ága- zatirányitási jogkörének szabályozása.

Az ágazati önállósulás folyamatán belül a vizügyi szervezet legújabb - a mai szervezeti állapottal közvetlenül folytonos - történtetét 1953. október 1-től, az Országos Vizügyi Főigazgatóság létrehozásától és az egységes vizügyi szak- igazgatási ágazat kialakulásától számítjuk. Az ezzel meginduló fejlődési folyamat kezdeti szakaszában (1953-1965) a főhatóság és a területi szakigazgatási szervek, a vizügyi igazgatóságok mellett, az alapvető vízgazdálkodási feladatokat ellátó országos vizügyi vállalatok (Vizügyi Építő Vállalat, Vizügyi Tervező Vállalat, az ötvenes évek derekától a Vizgépészeti Vállalat, majd más tárcáktól történt átvétellel a Folyamszabályozé és Kotró Vállalat és a Vízkutató és Fúró Vállalat, végül két országos beruházó szerv és a Sajómenti Vizmüvek), továbbá a vízgazdálkodási tudományos kutatás szerve, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet alkották a vizügyi szolgálatot._

Ezen a kezdeti bázison indult meg a 60-as évek derekától - párhuzamosan a korszerű vízgazdálkodás elvi és gyakorlati kialakulásával, feladatainak rohamos növekedésével, sőt ettől, ösztönözve - a vizügyi szervezet nagyarányú fejlődése, gyorsütemü differenciálódása. Ez a fejlődés az évtized végén egybe esett az uj- 17 -