Bényei Zoltán: A vízügyi szolgálat szervezete. (VMGT 53. VIZDOK, 1974)
BEVEZETÉS - III. A vízügyi szervezet fejlődésének főbb vonásai
gazdaságirányítási rendszer és az u] gazdasági mechanizmus előkészítése, majd bevezetése folytán a vízgazdálkodásban és szervezett rendjében szükségessé váló változásokkal. Az első szakaszban. 1966-1968 között, az országos irányítás szervezeti feltételeinek javítása és a vízügyi gazdálkodás szervezése került elsőként napirendre, de néhány uj feladat szervezeti alátámasztása is szükségessé vált. Az OVH- nak a vízügyi ágazat összehangolt fejlesztéséért és gazdaságpolitikai irányításáért való felelősségét fokozottan érvényesítendő, a nem szükségszerűen főhatósági, operatív feladatainak országos működési körű szervekre decentralizálása uj szerv-típus kialakítását tette szükségessé, az országos működési körű vízügyi szervekét (ekkor jött létre a szakigazgatási feladatokra a Központi Vizkészletgaz- dálkodási Felügyelőség és az újonnan átszervezett Árvízvédelmi és Belvízvédelmi Központi Szervezet, a vállalatirányításra pedig egyelőre költségvetési középirá- nyitó szervként a Vizépitőipari Központ). Növekedett azonban a terület vizgazdálkodási fejlődésének és szükségleteinek megfelelően a vízügy vállalati kapacitása is (a vizépitőiparban a területi vizügyi építő vállalatokkal, a regionális szolgáltatási feladatokra a Balatoni Vízmüvekkel, a vizügyi kereskedelmi igények kielégítésére a Vizügyi Alkatrész- és Anyagkereskedelmi Vállalat létrehozásával). Uj feladatok jelentkezése miatt vált szükségessé - szintén költségvetési formában - néhány további uj szervezet alapítása (a külkereskedelmi feladatok intézésére a Vizügyi Export Iroda, a korszerű szervezési elvek és gyakorlat kialakításra az Ügyvitelszervező és Gépesítő Iroda, a különböző dokumentációs, könyvtári, nyomdai stb. feladatokra az önállósult Vizügyi Dokumentációs és Tájékoztató Iroda megszervezése). Ezek a szervezési intézkedések jó előre felkészítették a vizügyi szolgálatot az uj gazdasági mechanizmus bevezetéséből adódó változott gazdasági helyzetben való helytállásra és az újként jelentkező szakmai feladatainak ellátására. Ugyanakkor megőrizték eredeti funkcionális sajátosságait, tovább növelték szakmai hatékonyságát és teljességét, és megerősítették ágazati önállóságát. Azuj gazdasági mechanizmus bevezetése (1968. január 1.) után eltelt időszak tapasztalatai alapján - az 1970. évi, több mint fél év megfeszített munkáját lekötő tiszai árviz ellenére is - a szolgálat képes volt a megkezdett irányban fejlődését folytatni, úgy hogy 1970-1972 között ennek uj szakaszáról beszélhetünk. A gazdaság-szervezés követelményeinek megfelelően mindenekelőtt tovább szűkült a költségvetési és bővült a vállalati gazdálkodás köre (a Vizépitőipari Központ vállalati gazdálkodási formában működő Vizgazdálkodási Tröszt-té alakult, egy költségvetési és egy vállalati beruházó szerv összevonásával létrejött az Országos Vizügyi Beruházó Vállalat, s ugyanilyen fúzióval megalakult a Vizügyi Termelőeszközkereskedelmi és Export Vállalat). Ezek a szervezeti változások egyben a vizügyi gazdálkodás, a termelő tevékenység jobb összefogását, hatékonyabb irányítását és gazdaságosabb szervezését is biztosítani voltak hivatottak. A szóbanforgó szakasz másik szervezési vonása a vállalatszerű területi vizgazdálkodási feladatok ellátásának, szervezeti- és kapacitás-feltételeinek további javítása, illetőleg növelése. A termelő kapacitás bővítésére uj vállalatok létesülnek (a szakosított területi vizügyi és közműépítő vállalatok, egy területi tervező- 18 -
