Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
10. A vízrajzi szintezések alapszintkülönbségei, geodéziai hibái és megbízhatósága
rajzi szintezés megbízhatósága sem nagyobb a bécsi katonai szintezés megbízhatóságánál : vagyis deciméter nagyságrendet elérő mérési hibákkal terhelt mérés. Ezek kiszűrése előtt csakis mérési hibák tanulmányozására alkalmas anyagot nyújt. 10.04. A VÍZRAJZI ÉS A BÉCSI KATONAI SZINTEZÉSBŐL SZÁRMAZÓ MAGASSÁGOK KÖZTI ELTÉRÉSEK A Vízrajzi Intézet és az egykori bécsi Katonai Földrajzi Intézet szabatos szintezései első megközelítéssel egykorúaknak mondhatók. Közelebbről tekintve •: a katonai szintezések mintegy 16—17 esztendővel korábban kezdődtek amazoknál, és 13—14 évvel tovább is tartottak. Tehát a Vízrajzi Intézet nagy folyami szintezései a katonai szintezések félévszázados időszakának (1873—1918) mintegy a közepére esnek. Nem lesz érdektelen tehát, ha röviden egybevetjük a két szintezés eredményét a közös alappontokon. Előzetesen megemlíthetjük azonban a következőket. A két szintezés között, amellett, hogy mindkettő — a kor színvonalán — a lehetséges szabatosság elérésére törekedett, vannak bizonyos olyan különbségek, amelyek mellett nem mehetünk el észrevétlenül. Mindenekelőtt a katonai szintezés javára kell írnunk, hogy 1890-ben. amikor a másik kezdetét vette, már jól begyakorolt személyzete volt. Ezzel szemben a vízrajzi szintezést sokkal korszerűbb, könnyebben kezelhető műszerekkel kezdették meg. Sőt nyugodtan állíthatjuk : a Katonai Földrajzi Intézet által a boszniai és dalmáciai hálózat szintezéséhez újonnan rendelt Starke — Kammerer-műszerek korszerűség tekintetében meg sem közelítették a Vízrajzi Intézet használta szintezőműszer-típusokat. Különösen áll ez a műszerállványok megoldására, valamint a műszerek és a műszerállványok kapcsolatára. Ami a terepet illeti, a vízrajzi szintezés bizonyos vonatkozásban ismét csak előnyben volt a katonai felett. Az előbbinek vonalai ugyanis mindig a folyókat követték, emiatt nagyobb magasságkülönbséget sohasem kellett legyőzniük. Ezzel szemben a katonai szintezés vonalait vagy a vasúti töltéseken, vagy (ritkábban) az országutakon vezették, s ezeknek — gyakran — több száz, sőt ezerméteres magasságkülönbségeket is le kellett győzniük. A hibalehetőségre tehát az utóbbiaknál több volt az alkalom. Ezzel szemben az is tény, hogy a vízrajzi szintezésekkel mindig a folyók közelében haladtak, tehát olyan területeken, amelyeknek a pára viszonyai nem mondhatók a legkedvezőbbeknek. A katonai szintezés vonalai ezzel szemben — többnyire — lényegesen kedvezőbb éghajlati viszonyú terület- sávokat érintettek. A katonai szintezés — a dolog természetéből folyóan — általában szabványos léctávolságokkal haladt előre, a folyókat hidakon keresztezte, és csak nagyritkán került sor — a nagy hibalehetőségeket rejtő — nyílt víz fölötti átszintezésekre. Ezzel szemben a vízra jzi szintezések során igen sokszor kellett a két parton vezetett szintezési vonalakat nyílt víz fölötti átszintezéssel összekötni egymással. Ma már nagyon nehéz, majdnem lehetetlenség kielemezni, melyik milyen mértékben hibás egyik vagy másik vonalon, illetőleg — ami még ennél is nehezebb — melyik mennyivel megbízhatóbb a másiknál egyik vagy másik hálózatrészen. 605
