Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
10. A vízrajzi szintezések alapszintkülönbségei, geodéziai hibái és megbízhatósága
Az összehasonlítást többféleképpen is megtehetjük. Az alábbiakban arra törekedtünk, hogy lehetőleg a vonalszintezések kiegyenlített eredményeit hasonlíthassuk össze. a) A Tisza mentén megállapított eltérések A két szintezés eredményeinek egykorú összehasonlítása alkalmával általában úgy találták [14], hogy a mutatkozó különbségek számszerűleg kisebbek, mint azok a záróhibák, amelyek a katonai szintezés poligonjaiban mutatkoznak. Erre való tekintettel nem oszlatták el a két mérési eredmény között talált különbségeket, annyival is inkább nem, mivel a bécsi katonai szintezés kiegyenlítése 1890-ben még nem történt meg. Azt azonban a tiszai szintezés befejeztével (1891) máris megállapíthatták, hogy a vízrajzi szintezés szabatossága semmivel sincs a bécsi katonai szintezés szabatossága mögött. Ezt bizonyítja — többek között — a Nagyszombaton, Budapesten, Szolnokon és Királyházán átmenő szintezési poligonnak Abosnál mutatkozó csekély, mindössze 12 mm-nyi záróhibája ; továbbá az is, hogy a Ruttkát és Párkány- nánát, illetőleg a Budapestet, Miskolcot és Sátoraljaújhelyt érintő vonalak mentén tapasztalt-eltérés olyan mértékben nő fel, miként azt a vízrajzi szintezésnek a Szolnok fölötti katonai magasság jegyekre vonatkozó értékei tanúsítják, hogy a tokaji, csapi és nagyszőllősi vasúti állomás furatos falitáblájának magassága számszerűleg kisebb lesz a bécsi katonai szintezésből származó értéknél. A 10.05. ábrán a szóban forgó két szintezés közötti különbségeket raktuk fel. Látható, hogy a bécsi katonai szintezést Nagyszőlőstől Szegedig értelem (előjel) szerint változó, egyébként azonban folyamatos szabályos hiba terheli a vízrajzi szintezéshez képest. Joggal tehető fel a kérdés, miért állítjuk, hogy a katonai szintezést terheli a szabályos hiba a vízrajzihoz képest. Az ábrából ez igen szemléletesen tűnik ki. A 7.14. fejezetben közöltem, hogy pl. a békéscsaba—szajoli 245. sz. vonalban az első bécsi kiegyenlítés után is +75 mm hiba maradt. Ennek a hibának, tekintettel Szajol és Szolnok közelségére, Szolnoknál jelentkeznie kell. Valóban, azt látjuk, hogy az Algyőt és Karcagot képzeletben összekötő egyenestől Kiskunfélegyháza és Szolnok megközelítően 50 mm-rel vág el. Ezt az éles eltérést nagyrészt az említett hiba okozza. De maradjunk csak most az összehasonlításból kiolvasható tényéknél. Eszerint Nagyszőlős és Karcag között a katonai szintezés a vízrajzitól átlagértékben és kilométerenként 0,285 mm-rel tér el. Karcagtól Kiskunfélegyházáig az eltérés ellenkező értelművé válik, és átlag-értékben,- kilométerenként 0,322 mm. Kiskunfélegyházától Algyőig az eltérés értelme ugyanaz, mint Karcagtól északra találtuk, s átlagban, kilométerenként 0,653 mm. Algyőtől Temesvárig a két szintezés eredményei közötti különbség majdnem állandó. Ez más szóval azt jelenti, hogy csak alapszinteltolódás van közöttük, egyébként azonban megbízhatóságuk ezen a hálózatrészen tökéletesen azonos. A többi, tárgyalt vonalrészen is az eltérés messze alatta marad a napjainkban nálunk megengedett I. rendű szintezési hibahatárnak, ami ±1,2 mm/km. Tehát ezen az alapon valóban igazat kell adnunk elődeink értékelésének : a szóban forgó két szintezés teljesen azonos értékűnek mondható. Az egyiket a szárazon mért vonalak szintezési eredményeinek pongyolasága, a másikat a nyílt vizek fölötti gyakori átszintezésekből eredő bizonytalanságok terhelik. 606
