Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)

12. Topográfiai térképeink magassági adatai és a nadapi alapszint

Az első kiegyenlítéssel már Fiúméban találkozunk, ahol is azt a kis városi hálózatot, amely a thalattográfot és a régi vízmércét összekapcsolja, külön kiegyenlítették [71].

Ez a kis városi hálózat nem tekinthető másnak, mint a nagy háromszögek láncolatának utolsó tagjából (Fiúméra—Tocil—Gromasica) történt levezetésnek, ahol is az első két háromszög, amelyekben a városház tornya is szerepel, még igen kedvező alakú, ám a thalattográfhoz csatlakozó háromszög annál hegyesebb. Igaz ugyan, hogy a Fiúméra és a thalattográf közötti távolság csak 1224 m, de annál inkább csodálkozunk azon, hogy egy-két parti pont alkalmazásával miért nem létesítettek egy kis láncolatot, amely a vízállásmutatókat jó alakú háromszögekkel kötötte volna össze. Ilyen módon a távolságmeghatározás is szabatosabbá vált volna a két vízállásmutató között.

Fiúmétól Zágrábig aránylag rövid oldalú háromszögekből álló láncolattal keltek át a Karszton. A Voclenica-Kálvária oldalig a háromszögek átlagos oldalhossza 10—12 km. Onnan Zágrábig már 24 km-es, majd a horvát síkságon és Dunántúl 30, 38, 41, sőt 56 km-es oldalhosszakkal is találkozunk.

Emellett nagy magasságkülönbségeket is le kellett győzniük. Az OrsZ. Geodéziai Levéltár őrzi Eysert Kárőlynak két remek kivitelű vázlatát az 1870. és az 1873. évi hálózatfejlesztésről. (Úgy látszik, az 1871. évi rész az idők folyamán vagy elkallódott, vagy valahol lappang.) Ezen a rajzon hosszmetszetben is látható a vonalvezetés, valamint egy grafikus kimutatást is találunk a megállapított refrakció okozta hibákról (12.12. ábra).

A nagy oldalhosszak miatt lehetséges, hogy a közbenső pontokban tetemes refrakcióhibák maradtak. Az 1954. tavaszán lefolytatott szorgos vizsgálat a Dráva és a Jánoshegy közötti térségben a Marék-féle főhálózatból még Marek, illetőleg Hofmann idejében levezetett háromszögelési pontok magassága és ugyanazon pontoknak az 1921 — 1953. évi szintezésekből származó magassága között 0,10 m—12,50 méteres eltérést is talált (12.13. ábra).

Ettől függetlenül kétségtelen tény, hogy a budai főpontban, a Jánoshegy vastányérjában nem volt nagyobb hiba, mint a bécsi szintezés vonalaiban.

1871-ben Észak-Magyarország került sorra (12.14. ábra). Tátikából és Alsópogányvárból kiindulva Komáromon és Felsőhegyen át visszazártak

ben helytelenül viselkedett, sőt az illetőt ki is gúnyolta. Marek a szóbeli észrevételezést annyira szívére vette, hogy azonnal kérte nyugdíjazását. Ebben az időben 34 évi szolgálata volt, s ebből 14 esztendőt a bécsújhelyi katonai akadémián töltött.

1889-ben nyugdíjazták azután, hogy március 28-án még szolgálati úton beadta a bécsújhelyi vízvezeték létesítésével kapcsolatos s a pénzügyminisztérium megbízásából készített szakvéleményét. (A másik szakvéleményező Heyne udvari tanácsos, grazi lakos, a földművelésügyi minisztérium szakértője volt.)

1891-ben a Piestering szándékolt szabályozásával kapcsolatban Brandtner századossal együtt tanulmányt készített a sziklás térszínek vízviszonyairól. Brandtner jelentéséből tudjuk, hogy Marek nyugdíjaztatása óta a csehországi Neuhausban (Hradec Imdrichuv) élt.

Az 1892—1899 közötti évekből Marek nevével nem találkozunk. Úgy látszik, csendes visszavonultságban töltötte nyugdíjas esztendeit és csupán szakirodalmi munkásságát folytatta 1900-ban bekövetkezett haláláig. Az ügyiratokban hátramaradt özvegyén (Maria Marek) kívül más családtagra nincsen utalás [70].

(Kérésünkre a bécsi osztrák honvédelmi minisztérium nemrég átnézte a Marékre vonatkozó levéltári anyagot, és ennek alapján életének eddig ismeretlen adatait volt szíves közölni velünk. Az 1880 és 1887 közötti évekből 17, Marékre vonatkozó ügyiratot selejteztek ; ezeknek tartalmáról semmit sem tudunk.)

670