Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)

12. Topográfiai térképeink magassági adatai és a nadapi alapszint

Ami a fenti tájékoztatót illeti, megállapítható, hogy néhány tévedést kétségtelenül tartalmaz. Legelsősorban a kiinduló alapszintre vonatkozóan téved, mert nem a fiúméi vízmérce, hanem a thalattográf a kezdőpont. A régi vízmércét csak bekapcsolták a magassági hálózatba, s eszerint 0 vonásának a magassági koordinátája nem 0,00 m, hanem attól eltérő szám. (Lásd fentebb.)

Ennél sokkal nagyobb súllyal merül fel az a kérdés, miért nem terjeszkedtek ki Antal ffyék a probléma szélesebb körű vizsgálatára ? Abban az időben sokkal kimerítőbben lehetett volna ezt a vizsgálatot elvégezni, mint napjainkban.

A probléma ugyanis Antalffy válaszával koránt sem zárult le, mert ott van a következő kérdés. Miért jelentkezik a Skamjen —D. Vezestye—Drócsa— Ruszka térségében mintegy 2,5 méteres különbség Harsányhoz viszonyítva? Nyilvánvalóan azért, mivel a Marék-féle hálózat túlságosan nagy oldalhosz- szakkal kifejlesztett, óriás méretűre széthúzott poligonokra épült.

12.07. A MAREK-FÉLE MAGASSÁGI FŐHÁLÓZAT KRITIKAI ISMERTETÉSE

Kétségtelen, hogy a Marele János tervei szerint kifejlesztett magyar- országi trigonometrikus magassági főhálóüat a maga nemében korának legr szabatosabb munkálatai közé tartozott. Ezt fejezte ki az a megbecsülés is, amellyel ez a kiváló munka az 1873. évi bécsi, és az 1889. évi párizsi világkiállításon találkozott. Mindkét alkalommal — megérdemletten — oklevéllel tüntették ki. Amit abban a korban a szabatosság fokozása érdekében meg lehetett tenni, azt Marek megtette.

A zenittávok egyidejű észlelése csak egyik elemé a szabatosságra való törekvésnek. Másik jellemző vonása e munkálatnak a kiegyenlítéseknek a munka minden szakaszában, kisebb részletekben is előszeretettel és helyén - valóan történő alkalmazása. Ennek magyarázatát is megleljük egyrészt Marek kiváló matematikai képzettségében, másrészt háromszögelő pályafutása kezdeti éveinek alakulásában.*

* Marek János 1834. június ,18-án született a csehországi Janovicban. Atyja tanító volt. 1850 és 1854 között elvégezte a bécsi műegyetem mérnöki fakultását, majd 1854-ben a földadókataszterhez mérnöksegédnek nevezték ki Galíciába. 1857-ben a bécsi Triangulierungs-Amthoz került mint mérnök. Itt ismerkedett meg életének két fő irányítójával, Pechmann ezredessel, a Triangulierungs-Amt akkori főnökével, valamint Horskyval, azon idők egyik legkiválóbb háromszögelő mérnökével. Még ugyanazon a nyáron az észak-magyarországi háromszögelési munkálatokhoz küldötték ki, majd részt vett a négy alapvonalat összekötő háromszögláncolat szigorú kiegyenlítésében. Ez a négy évig tartó munka korának legnagyobbszabású kiegyenlítése volt. Marek a későbbiekben is, amikor már a magyar Hárömszögméreti Számító Hivatal főnöke volt (1868—1875), a szigorúan szabatos kiegyenlítést minden munkálatnál előszeretettel alkalmazta [69].

Marek a magyar háromszögelés éléről — meghívás útján — a bécsújhelyi katonai akadémiához került mint a felsőgeodézia és a szférikus asztronómia tanáia.

1874. március 24-én kelt Budán Maréknek az a nyilatkozata, amelyben kijelenti, hogy elfogadja a Bécsújhelybe szóló meghívást. A meghívásnál három körülményre volt a hadvezetőség különös figyelemmel. Mindenekelőtt a Lajtán innen és túl végzett, a kataszteri mérnöki munkakörbe tartozó munkálataira, a már fentebb idézett „Technische Anleitung . . .” című könyvére és a német szakfolyóiratokban megjelent dolgozataira.

1874. április 15-én elnyerte — egyelőre próbaidőre — a császár „legmagasabb” hozzájárulását is. Ugyanazon év október 30-án véglegesítették.

1888-ban a Közös hadügyminisztérium — egy jelentéktelen ügyből kifolyóan — szóbelileg helytelenítette Marek eljárását. Ugyanis -— állítólag — egy növendékkel szem669