Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
12. Topográfiai térképeink magassági adatai és a nadapi alapszint
........■ - ■ ■sr '’^pipiiipiiipinp^piiipHiwiiiiipiPRiPiipiippn^H [ 64] több, majdnem művészi kivitelű ábrázolást találunk. Legtöbbjük ceruza- rajz. A legkiválóbbak Eysert Károly munkái. A Buda és Fiume közötti hálózat mérése 1871-ben befejezést nyert. Említsük meg, hogy a budai főpontban, a Jánoshegy vastányérja magasságának trigonometrikus levezetésében nem volt nagyobb hiba, mint a bécsi szintezés vonalaiban. Ez a körülmény a magyarázata annak a rendkívül érdekes és meglepő ténynek, hogy a Széchenyi-lánchíd öles mércéje sempontjának Marek által meghatározott magassága (96,364 m) [64/1] és ugyanannak a pontnak nadapi rendszerbeni magassága (96,616 m) között mindössze 0,252 m-nyi különbség van. Ekkora távolságon csupán 25 em-es különbség mutatkozik a szabatos szintezéssel, illetőleg a trigonometrikus magasságméréssel levezetett magassági érték között. Ez a legnagyobb bizonyíték a Háromszögméreti Számító Hivatal kiváló munkája mellett. 12,06. A MAREK-FÉLE magassági főhálózat továbbfejlesztése A Buda és Fiume közötti hálózat mérésének 1871-ben történt befejezése után, még ugyanabban az esztendőben továbbfolytatták a hálózat fejlesztését, és most a Jánoshegyből kiindulva : Komárom, Ariira, Trencsén, Árva, Liptó, Szepes, Sáros, Zemplén, Ung és Bereg megyéken át elérkeztek Máramarosba, a Stohy nevezetű ponthoz. Innen dél felé irányuló vonal- vezetéssel Tokajon és Vácon át érkeztek vissza Budára. Ez az óriási poligon, amelyből sok mellékvonal ágazott ki és több keresztirányú összekötést is . tartalmaz, szabatos eredmények szolgáltatását tűzte ki célul, és 1872-ben készült el. 1873-ban új hálózathoz kezdtek. Ez újból a Jánoshegyből indult ki és Szegeden át Erdély, Magyarország és a bánáti katonai határvidék hármashatárát jelölő háromszögelési pontot, Ruszkát érintette, majd innen északnak csapva, Debrecenen át Királyhelmec felé haladt, s ott az előbbihez csatlakozott. Az említett Ruszka nevű háromszögelési pontot a katonai háromszögelés — hasonló elvek szerint — a korábbiakban, a fentiekhez hasonló módon, magasságilag is összekötötte a szlavóniai Papuk heggyel, úgyhogy Magyar- ország 1880. évi magassági főhálózata ezzel elkészült és minden poligon bezárult. Megjegyezzük azonban, hogy Erdély hasonló magassági főhálózata ekkoriban még nem készült el. A magassági főhálózat pontjaiul az I. rendű háromszögelési pontokat választották. Ott azonban, ahol az I. rendű háromszögoldalak túl hosszúak voltak, a II. és III. rendű háromszögelési pontokat is beiktatták, hogy az oldalak lehetőleg 4 mértföldnél (6,4 km) hosszabbak le legyenek. A kiegyenlítésnél felhasznált végeredmények mutatják, hogy amennyiben az észlelés háromszögeken belül történt, sokkal több magasságkülönbséget mértek, mint ahány pontja a hálózatnak van. A nagy síkságokon, amelyeket nem lehetett egy esztendő alatt hálózattal borítani, mindenekelőtt köröskörül poligonokat fejlesztettek ki, majd azokat kereszt irányban többszörösen összekötötték egymással, s így csomópontokon át háromszögek felhasználásával merevítették a hálózatot. 664
