Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
12. Topográfiai térképeink magassági adatai és a nadapi alapszint
A magassági hálózatba ilyen módon bekapcsolt pontokat általában állandósították és a magassági koordinátával ellátott pontokat a természetben is megjelölték. Ez a jelölés az állandósítási kövön egy vízszintes vonás, mellette K. F. betűk (Kataszteri Földmérés) és az évszám. Az állandósítás akkor történt meg, amikor a magasságmérés már készen volt. A templomtornyoknál a jelölést — valamiféle jellel — azon az ablakon alkalmazták, amelyen a mérés történt. Pl. egy keresztet véstek bele, oda, ahol a műszer állott. Az ablak magasságát a természetes talajszint fölött nagy pontossággal határozták meg, majd a pontot magát a földön is — maradandó jellel — állandósították [65]. A trigonometrikus magassági főhálózat kifejlesztésének tényében a legnagyobb érdem kétségkívül Marek Jánosé,'de az ő távozása után ugyanolyan féltő gonddal vigyázta sorsát utódja, Hofmann Ferenc is. Körrendeletéiben nemritkán esik szó a magasságmérésről. így az 1885. évi (ápr. 24.) 131. sz. körrendeletével bevezette azt a gyakorlatot, hogy a magassági hálózatba azokat a sokszögpontokat is belekapcsolták, amelyek mellett a főhálózat valamelyik vonala elhaladt. Ugyanakkor azt is elrendelte, hogy a háromszögelési jelekre mért magasságot a talajszintre is le kell vezetni. 1887. évi (ápr. 24.) 161. sz. körrendeletében pedig ezt írja: „A nyári munkaidényben a magassági hálózat kifejlesztésére a legnagyobb gondot kell fordítani. A múlt nyáron is előfordult, hogy sok háromszögelési objektumnak és fajelnek térszínfeletti viszonylagos magasságát nem határozták meg. Az a kifogás, hogy ennek megmérésére nem volt lehetőség, teljességgel tarthatatlan. Minden gyakorlati érzékű mérnök meg tudja a magasságkülönbséget határozni közvetett úton, hisz van mérőszalagja és szögmérő műszere.” 1892. évi 170. sz. (ezúttal már magyar nyelvű) rendeletében ismét a magassági hálózat szabatosabbá tételével foglalkozik : ,,A magassági hálózat — olvassuk — úgy az előbbeni háromszögelési poligon pontjaihoz, mint lehetőség szerint a katonai praecizions nivellement jeleihez hozzácsatolandó.” [66]. Mindenesetre 1887. évi körrendeleté nagyon elgondolkoztató. Egy-egy jel 4—5—6 méter magas is lehet, a fajelek pedig 12—30 méternyire is felnyúlnak a térszín fölé. Ha ezeknek relatív magasságát elfeledték megmérni, s a jel tetejére meghatározott magasságot ugyanott térszíni magasságként vitték a térképre, érthető, hogyan adódhatnak a szintezési és a topográfiai magasságok közt 10 métert is meghaladó különbségek. Van azonban még egy fontos, Hofmann Ferenciek származó, 1887. nov. 3-án kelt irat, amely tárgyánál fogva igen közelről érint bennünket. Címe : ,, Trigonometrische Triangulierung des Katasters in Ungarn” [67]. Bevezetőben az I. rendű háromszögelési hálózat alapjairól: a Magyar- ország számára mért négy alapvonalról beszél, majd a síkra vetítés végrehajtását ismerteti. Ezt követően a II. és III. rendű háromszögelési hálózat kifejlesztésének módjával foglalkozik, majd áttér a magassági hálózat leírására. ,,A kataszteri magasságmérések alapját — írja — az a munkálat szolgáltatja, amelyet 1870-ben kezdettünk meg, majd 1872-ben és 1873-ban fejlesztettünk ki valójában. Ennek során egy nagyon sok háromszögelési pontból álló hálózatnak alappontjaira, vonatkozóan egyidejű és ellentétes zenitkülönbségeket határoztunk meg.“ A magasságok az adriai tenger középszínére vonatkoznak, mint „0” pontra, olyanformán, hogy a fiúméi Tengerészeti Akadémia thalattográfjának 1868. nov. 1. és 1869. okt. 31. közé eső feljegyzéseiből képezték a középértéket. 665
