Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
12. Topográfiai térképeink magassági adatai és a nadapi alapszint
r megközelítő számítása szerint [62] a rákosrendezői pályaudvaron elhelyezett (azóta elpusztult) furatos falitáblának megbízhatósága a trieszti kiindulóponthoz viszonyítva +0,134 m, vagyis a Marek-féle trigonometrikus levezetés és a bécsi katonai szintezés szolgáltatta eredmények közti különbségnek majdnem háromszorosa ! Későbbi szintezések igazolták, hogy a Trieszt és Fiume thalattográfjai szolgáltatta középtengerszint között nincsen lényeges különbség. Ennél az összehasonlításnál mindenesetre azonos szinten levőknek fogadhatjuk el őket. Az egyik fajta mérést azonban tetemes ref- rakcióhibák terhelik, a másik fajtát pedig a naponkénti léckorrekciók hiányából származó, és egyéb, több decimóteres nagyságrendű mérési hiba teszi megbízhatatlanná. És ami a legérdekesebb és legcsodálatosabb a dologban, a Marek-féle trigonometrikus levezetés értékei a legújabb, korszerű szintezés értékeivel még jobban összevágnak, mint a bécsi szintezésből származó magassági koordinátákkal [63], Ez — természetesen — csakis véletlen műve lehet és semmiképp sem jelenti, hogy a levezetéshez szolgáló báromszögláncolat mindén egyes pontjának magassága ugyanilyen mértékben (mintegy 28 — 30 mm-re) megbízható. Még kevésbé mondható el ez a magassági főhálózat további pontjairól. A Fiume és Buda közötti tszf. magassági levezetés ugyanis a hálózat megmérésével 1871-ben befejezést nyert. Nagyon szép és nagy munkát végeztek! Mindössze két évi mérési időszak alatt, a már említett négy kiváló háromszögelő mérnök elvégezte 22 háromszögelési főalappont és még további 29 háromszögelési alappont észlelését. A tszf. magasság levezetésénél az volt az elv, hogy minden lépés láncolatszerűen történjék, fokozatosan egymásra épített zárt magassági sokszögekkel, s így az egész láncolat is egyetlen nagy zárlatnak tekinthető. A méréseredményeket Fiume és Jánoshegy között kiegyenlítették. A vázlatban látható főpontok kisebb része torony ; a hegycsúcsokon levő pontok fölé állványos gúlákat építettek. Az észlelést egy-egy irányra vonatkozóan, miként az az „Észrevételekéből és az észlelési jegyzőkönyvekből egyaránt kitűnik, két-két észlelő egyidejűén végezte. Az irányzás mindig heliotrópra történt. A magasságmérés eredményét több esetben a torony ablak alsó síkjára vezették le, máskor a főpontok maradandó megjelölését szolgáló márványkőbe vésett jel (12.10. ábra) magasságát számították ki. Az egykorú jegyzőkönyvek minden, a hálózatba tartozó torony rajzát tartalmazzák, a többi pontét sok esetben. Az egykorú törzskönyvi lapokon 12.10. ábra Asztrogeodéziai főalappont állandósítása az ivanici kolostor udvarán. Ezt használták fel a magassági pont jelölésére az 1870. évi láncolatfejlesztés alkalmával (Eysert K. vázlata nyomán) 663
