Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
12. Topográfiai térképeink magassági adatai és a nadapi alapszint
Akataszterimagasságihálózatotazonban csakis a katonai magasságokra lehetett volna alapozni, mint ahogy az Ausztriában történt, s ezért, bár az osztrák Landesvermessung az élet kívánalmainak megfelelően mind több időt és mind jobb műszereket áldozott a magasságmérésekre, nem tudott az. örökség alaphibáitól szabadulni, s első (1918 előtti) magassági felvételei megbízhatóság tekintetében a katonai felvétellel egyenrangúnak mondhatók [37]. A magyar „Állandó Kataszter” kiváló vezetői bizonyára ismerték az egykorú és megelőző katonai felvétel magasságaiban rejtőző hibák nagyságrendjét, és úgy határoztak, hogy az osztrák munkálatoktól függetlenül vezetik le a magasságot az Adriai tengertől. Ez trigonometrikus úton meg is történt 1870/71-ben. A legnagyobb érdem e tekintetben Marek Jánosé, a Háromszög- méreti Számító Hivatal az időbeni főnökéé [38 — 39], Erre a nagyszabású geodéziai munkálatra részletesebben alább térünk vissza. Itt csak annyit említünk meg, hogy az úgynevezett felsőrendű magassági hálózat hazánkban 1881-ben már olyan sűrű volt, hogy 1882-ben elrendelhette a pénzügyminisztérium a kataszteri előraj zokon és térképlapokon a szintvonalak kötelező szerkesztését [40], 12.03. AZ ALKALMAZOTT MŰSZEREKRŐL Hiába volt azonban a trigonometrikus magassági alaphálózat bármilyen jó és megbízható, az alkalmazott műszerek a katonai felvételéhez hasonló hibákat eredményeztek. Amíg a katonai magasságméréseknél 1876-ban már megjelentek a Starke —Kammerer-féle műszerek, valamivel később pedig az E. Schneider-féle ismétlő- teodolitok [41] és 1884 óta a bécsi Katonai Földrajzi Intézet külön műszert gyártatott sorozatszerűen a magasságmérések céljaira [42] (12.03. ábra)., nálunk a kataszteri felmérésnél a magassági részletek mérésére nem fordítottak ennyi gondot. „Eleinte a rétegzetek berajzolása is csak 20—20 ölenként történt — írja Faragó —, ami természetesen a magassági pontok számára is befolyással volt ... A sok bibelődéssel járó magasság-mérés a régi egyszerű távcsöves irányvonalnak. új részekkel, az úgynevezett fokívvel és a hozzá tartozó karral való ellátása jelentékeny nehézségeket gördített az újítás elé, úgyhogy mondhatni, egy egészen új nemzedéknek kellett születnie, hogy a magasság-mérés mestersége kellő precizitással és lendülettel való gyakorlásra emelkedjék” [42]. Kezdetben Traupmann kataszteri felügyelő által szerkesztett kis, „igénytelennek látszó, de a gyakorlatban rendkívül könnyen és sikerrel alkalmazható” műszert használták, amellyel „kellő vigyázat és jártasság árán . . . minden várakozást kielégítő gyors magasságmérést lehet eszközölni, s amelyen a függőleges vonalon felrakott távolságoknak megfelelően a kész magasság különbségek egyszerű leolvasással nyerhetők” [42], Később nagy volt a törekvés, különösen a mórnöksegédek részéről,, hogy a magasságmérési munkát minél inkább gyorssá és gazdaságossá tegyék. „Azon időben a mérnökök — a rétegzetek berajzolásához szükséges pontokat — még igen gyéren tűzték ki — írja Dörre —, mivel a munka gyorsabb végrehajtása szempontjából csakis a könnyen meghatárcr/.jÉÉíó magaslatokra alkalmazták a póznákat, a mélységeket azonban csak nagyritkán dotálták ; ekkép történt, hogy a völgyek és egyéb mélyedések rétegvonalait a legtöbb esetben csak szemmérték alapján rajzolták be” [43]. 652
