Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
10. A vízrajzi szintezések alapszintkülönbségei, geodéziai hibái és megbízhatósága
olyan tájegységek, amelyeken belül — újabb szintezésük esetén — morfológiai vagy hidrográfiai célzatú kutatásokhoz valóban hasznosítható adalékokat nyújthatnának. 10.02. AZ ALDUNAI SZINTEZÉSEK MEGBÍZHATÓSÁGA Az aldunai műszaki munkálatok céljára két szintezést hajtottak végre. Az elsőt Vásárhelyi korában és vezetése mellett [7], a másodikat pedig a Vaskapu zuhatagjainak szabályozását végző mű vezetőség hajtatta végre 1890 május és június havában [8], Omoldova és Ogradina közötti, közel 100 km-es szakaszon a két szintezési vonal ugyanazokat az alappontokat érinti. így módunkban áll a két szintezés egymáshoz való viszonyát megítélni. Az összehasonlítás alapjául szolgáló vonalrész Omoldovánál kezdődik. Itt a Duna éppen szélesen szétterül, és a Moldova nevű hatalmas zátonyszigetet hozza létre. Alig hagyja el azonban Lászlóvár romjait, szűk szurdokban szorul össze. Északról a Szentheléna (450 m), délről a Lisac (500 m) nem engedi szétterülni. Alsólubkova előtt azonban a folyó hirtelen szétterül, éspedig azért, mivel a mederfeneket igen nagy ellenálló képességű sziklák alkotják, s ezeken megtörik a bevágódó folyó ereje. Kiképződnek a Stenka zuhatagjai. Alsóiubkovától Drenkován át a Kozla-zuhataghoz érkezünk, majd a Tachtalia-zuhatagok érintésével Szvinicába visz az út. A Dunának ez a szakasza igen egyenletes szélességű) és a völgy is végig szabályos szelvényű. A völgy csapásiránya ezen a szakaszon ÉNy—DK-i, ami kedvező, egyenletes széljárást biztosít, s ezen keresztül a völgyben kevésbé változó párolgási viszonyokat teremt. Ennek tulajdonítjuk, hogy az Alsólubkova és Szvinica közötti szakaszon a két szintezés eltérési görbéje egy 26 —27 cm-ben kialakult vízszintes egyenes (10.01. ábra). A különbségek tökéletes egyezése több mint 30 km-es szakaszon át tart. Ez a körülmény feljogosít'bennünket arra, hogy ezt az értéket a két szintezés alapszintje közötti eltérés szabályszerű értékének tekintsük. A Szvinicát követő vonalrészen már 600 méteres vagy azt meghaladó tszf. magasságú sziklaormok olyan szorosan kísérik a folyó útját, hogy Vásárhelyinek. a Széchenyiről elnevezett hajóvontató utat a sziklák oldalába kellett belerobbantatnia és bevésetnie. Ezen a vonalrészen, de éppen úgy az Ómoldova és Alsólubkova közötti szakaszon is, a két szintezés közötti különbség lényegesen kisebb, mint Alsólubkova és Szvinica között. A régi szintezőműszerek, a belülről hengeres csiszolású szintezőlibellával, a 15—20 percig tartó műszerállásokkal, bőségesen nyújtottak olyan lehetőségeket, amelyek az 10.01. ábrán is felvázolt jellegű eredményekre vezettek. Alsólubkováig mindössze 27 km-en, 330 mm-es hiba keletkezett, ami kilométerenként 13,3 mm hibát jelent. Amennyiben kételkednénk abban, hogy ezek a szembeötlő különbségek okukat illetően elsősorban, nagyságrendjüket illetően pedig főként refrakció- hatások miatt alakultak ki, a 10.07. ábrát kell gondosan megtekintenünk. Ez az ábra a Báziás és Orsóvá közötti 136 km-es vonalon érzékelteti a különbséget két majdnem egykorú szintezés eredményei között. Az egyik szintezést a bécsi Katonai Földrajzi Intézet végezte, mégpedig 1881-ben, illetőleg 1898-ban. Az oda és vissza szintezés között tehát 17 esztendő telt el. 1881-ben Hoffmann és Bits főhadnagy dolgozott a vonalon ; 1898-ban a teljes szintezési munkát 598
