Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
10. A vízrajzi szintezések alapszintkülönbségei, geodéziai hibái és megbízhatósága
szintekre támaszkodó magasságok napjaink árvízvédelmi munkálatainál is nagy jelentőségűek. Vízszabályozási és medernyilvántartási munkálatoknál még napjainkban is gyakorta válik szükségessé, hogy visszanyúljunk a Vásár- helyi-iéle magasságokhoz. Sőt, vannak egyes feladatok, mint pl. az ármentesítés problémái, amelyek a Vásárhelyi-féle magasságok ismerete nélkül meg sem oldhatók. Mivel a múlt században megalakult ármentesítő társulatok általában Vásárhelyi-féle magassági rendszerbe tartozó fixpontokból indították ki ártérfejlesztő szintezéseiket, az ármentesítéssel kapcsolatos feladatokat a Vásárhelyi-féle magasságok megoldatlan kérdéseinek szövevénye fűzi össze. Mivel a Tiszántúlon aránytalanul több az ármentesítő társulat, mint a Dunántúlon, a Lányi-féle és az ehhez csatlakozó szintezések talán nagyobb jelentőségűek ebből a szemszögből, mint a dunamenti Hieronymi-féle szintezési munkálatok. Országunk délkeleti határa különösen számos régi magyar ármentesítő és belvízlevezető társulat területét szeli ketté. Ebből következőn a FdsárAeZ^'-magasságok hazai problémaköre átlép az országhatárokon, és nemzetközi problémaként is jelentkezik. 10.01. AZ 1836 KÖRÜLI VÍZRAJZI SZINTEZÉSEK MEGBÍZHATÓSÁGÁRA UTALÓ NYOMOK A legrégibb vízrajzi lejtmérések eredményeit — tárgyi maradványok hiányában — nagyon nehéz utólag értékelnünk. Még az 1830—1840 körüli lejtmérések eredményeit is csak nagy körültekintéssel szabad kézbe vennünk. Nemcsak e munka megírásához szükséges kiterjedt tanulmányok közepette állapítottuk meg, hogy a régi lejtmérések eredményei többszörönte azért mutatkoznak megbízhatatlanoknak, mert közben a hasonlí tósík ok között lépcsők, eltolódások vannak, ezt hangoztatja már Péch, Szilágyi és Szieberth is 1895—1905 között kelt tanulmányaiban, a Vízrajzi Évkönyvek hasábjain [4, 5]. Az összehasonlításnak általunk követett módja, hogy az alapszintek közötti különbségeket vetettük össze. Amikor ugyanis ma, utólag, a pontok (magasságjegyek) mai magasságából állítjuk elő (számítással) az egykori alapszint magasságát, a pontokban rejlő összes hibát névlegesen (nominálisan) átvisszük a számszerűleg képezett alapszintre. A szóban forgó régi szintezésekből számítható alapszintkülönbségek Szolnokon : 0,8240 m ; Szentesen : 0,921 4 m ; Keszthelyen 0,800 m [6]. Ez azt jelenti, hogy a Szolnok és Szentes közötti, mintegy 86 km-nyi hosszra kilométerenként csak 1,1 mm eloszlatandó hiba esik. Ha a Szolnok— Keszthely vagy Szentes—Keszthely viszonylatot tekintjük ugyanilyen módon, a régi lejtmérésekre vonatkozóan még kedvezőbb képet nyerünk. Ez a kezdeti eredmény biztatás is a régi lejtméreti munkálatok magassági pontjainak természetbeni felkutatására és újbóli szintezésére. Nem lehetetlen ugyanis, hogy az nyer végül bizonyítást, hogy nagytudású vízimérnö- keihk 30—40 évvel a bécsi katonai szintezések kezdete előtt már olyan lejt- méréseket hajtottak végre hazánkban, amelyek pontosság és megbízhatóság dolgában nem estek túl messze a későbbi bécsi katonai szintezéstől. Ezzel távolról sem óhajtjuk azt mondani, hogy a régi vízrajzi szintezések geológiai vagy geofizikai tanulmányok céljaira alkalmasak volnának, mert erről szó sem lehet. De bebizonyulhat, hogy kijelölhetők lesznek egyes 597
