Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
9. Az egykori bécsi Katonai Földrajzi Intézet szintezésének hibaforrásai
A bükkerdők öve nálunk ugyancsak 150—250 m tengerszín- feletti magasságban kezdődik, de már Csehországban 200—400 m az alsó határa. Felső határa 1250—1370 m, és csak kivételesen 1500—1600 m. A bükkösök a nedves, mérsékelten hűvös kiimát kedvelik és mély talajt kívánnak. Jellemző rájuk a nagy beárnyékolás, a laza gyepszint és az élesen szétváló aszpektusok. Ez utóbbin azt értjük, hogy ugyanazon a növényszövetkezeten belül, ugyanabban az élettérben, a tenyészeti idő különböző szakaiban más-más faj csoport jelenik meg és fejti ki életműködését [54]. 9.15. ábra A talajhőmérséklet napi menete különböző növényszövetkezetekben (Soó li. nyomán)A bükkerdők aljnövényzete — a tölgyesekével szemben — mindig buja és gazdag. A lombkoronán átszűrődő napfény az aljnövényzet miatt nehezen, mozgó talajfeletti légréteget aránylag nagyon felmelegíti. Ezért a bükkösökből a melettük vezető, szélesebb utak, vagyis a szintezési pálya felé mind a hajnali, mind az alkonyati hűvösebb órákban állandóan, de nem egyenletesen, melegebb levegőtömegek áramlanak, s azok a normális refrakcióviszonyok megbomlását okozzák. Hazánkban 640—1040 m között, az Alpok alján és Csehországban már 530 m felett kezdődik a fenyvesek öve, és 1350—-1680 m-ig, illetőleg kivételesen 1750—1880 m tengerszínfeletti magasságig terjed. A tűlevelű örökzöld fenyvesek a legigénytelenebb fás növényszövetkezetek. Hűvös, száraz, de nedves éghajlat alatt is tenyésznek. Gyepszintjük szegényes, aljnövényzetük úgyszólván nincsen. Az idősebb fák alsó ágai elszáradnak, ezért 552
