Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
Bevezetés
franciás alakot: „Präzisions Nivellement” (sic) a jó magyar szakkifejezés helyett. Erdélyi József „Kir. Higász* a Pozsonyi Kerületben”, 1829. Boldog- asszony havában a Helytartótanács rendeletéből másolatot készít egy korábbi, a Dunának Pozsony és Aranyos közé eső szakaszára vonatkozó leírásról [104]. Ebben olvassuk : . .magosabb a’ Jósa Pál Ur középső ajtó küszöbén Kis Kesziben vett szemügyös pontomnál, az az a’ küszöbnél, mellyen feliül egy 20 láb magasságú képzelt terület (= felület) hasonlíttás végett meghatároztatott.” Ez a fogalom csak három évtized múlva kerül elő ismét Wattandt tanulmányában [105] „hasonlító sík (= Vergleichungs ebene)” alakban. A Vízrajzi Intézet Tisza- és Duna-szintezéséről szóló, századvégi, kimerítő leírásokban [106] Péch és Szieberth már az alapsík szót használja. A vízrajzi mérnöki gyakorlatban napjainkig ez a két kifejezés honosodott meg, amíg a geodéták az alapszint kifejezésnek adnak előnyt. A „szemügyös pont” tehát, miként Erdélyi oly találóan nevezte, olyan állandósított pont (valószínűleg a küszöbbe vert szeg feje), amely fizikailag hozzáférhetővé és szemügyrevételezhetővé teszi az egyébként eszményi, tehát láthatatlan alapszintet. A múlt század elején történt szintezéseknél nagy fontosságú feladatkör jutott a vízmércéknek. Emiatt beletartoznak a szintezési műszavak sorába. Vásárhelyi Pál 1832-ben „budai vízmérték szerinti” magasságokról ír [107], és ez a kifejezés még 20—30 év múlva is tartja magát. Emellett időközben (1845) feltűnik a furcsa vízpécze (— vízmérce) alak is [108]. 1836-ban tűnik fel a helytartótanácsi levéltár irataiban először a lejt- mérés szóalak. Rauchmüller, Lechner és Hieronymi 1836-ban működési bizonyítványt állítanak ki arról, hogy ,,... diplomás mérnök Szeidl Károly Úr... nemcsak... minden illető mérnöki munkálatokban... földképfestésekben különös ügyességet szerzett, hanem tudományos tekintetben is magát annyira kimívelte, hogy... az említett Duna vízméréseknél a’ háromszögi felvételekben, lejt- mérésben... nagy kiterjedésű gyakorlottságot szerzett.” [109] Hieronymi egy másik bizonyítványban így ír : „... Farkas Pál Duna- mappázási gyakornok... a lejtmérési munkálatokban is járatossá tétetvén. .. ” [109] A „lejtmérés” kifejezést bizonyára már régóta használhatták, hisz legalább is 2—3 évtizede állandóan folyt valamerre szintezés az országban. Ei;re vall egyrészt az, hogy a szónak több változata ismeretes, mint pl. lejtőzés, lejtezés, lejtméretezés, lejtmérezés stb., másrészt az a szívósság, amely ennek a szónak a fennmaradását jellemzi. Találkozunk vele Wallandt 105. a. id. munkájában. A szakirodalomban T.hirring G. használta talán utoljára Sven Iledin híres belső-ázsiai szintezésének leírásakor [110] „Lejtmérés a Lop-sivatag- ban” alakban. A fejezet szövegében azonban már felváltva használja a nivellálás és lejtmérés szavakat. A falusi nép ajkán a „lejtmérés, lejtőzés” szó mai nap is él. Fontos tudnunk, hogy a „lejtmérés” kifejezést egy évszázaddal ezelőtt csakis a „szárazföldön”, azaz vízpartoktól távolabb vezetett szintezési vonalakon végzett munkálatok megjelölésére alkalmazták. Ugyanilyen értelemben * Híg dolgokkal foglalkozó, azaz vízépítési mérnök. 55
