Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)

9. Az egykori bécsi Katonai Földrajzi Intézet szintezésének hibaforrásai

vagyis a hibás érték ismét nagyobb a helyesnél, tehát a mért magasságkülönbségek a valóságos térszíni profilt túlozzák.

c) Ha a hajnali napsugárzás közvetlenül éri a talajt, az azzal közvetlenül érintkező légréteg a visszaverődő hősugaraktól eléggé gyorsan felmelegszik. Ebben az esetben a lejtő fölötti légrétegek alulról felfelé történő áramlása révén válnak magasabb hőfokúakká.

A lejtőn felfelé haladván, a helyes magasságkülönbség :

a hibás pedig

Wl — l j ,

m' — (h + di) ~ ih + d2) = + (d1—d2)

és ebből az egy-egy műszerállásban elkövetett hiba :

A — m—m' = — (d1—d2).

Mivel azonban d2 > dv a hiba határozottan pozitív jellegű mennyiség lesz. Tehát ha ilyen légköri viszonyok között haladunk felfelé a lejtőn, a mért magasságkülönbségek enyhítik a valóságos topográfiai szelvény magassági viszonyait (9.12. ábra). ,

d) Az eddigiekben a kora reggeli órákban kialakuló refrakcióviszonyo- kat láttuk. A 9.13. ábrán a késő délutáni viszonyokat tüntettük fel. A levegőnek a hőfokkal együtt változó törésmutatója* miatt a refrakciógörbe alakja estefelé, a hajnali állapothoz képest megfordul, és a magasságkülönbség így alakul.

A helyes érték :

7fl = l2 ,

a hibás pedig

m' — -f- dj) — (l2 + d2) = (?!—12) + (d^—d^),

tehát a hiba

A = m—m' = — (dL—d2).

* A levegő abszolút törésmutatója a nátrium D vonalára 0 0° hőmérsékletnél = 1,000 291 8 20 C° hőmérsékletnél = 1,000 293 0

35 Rendefy: Szintezési munkálatok

545