Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)

8. Szabatos vízrajzi szintezési hálózat fejlesztése a századfordulón

mereven tartotta a léceket, biztosította azt is, bogy a lécek számlapja között mintegy 1 cm-nyi hézag maradjon.

A léc függőlegessé tétele céljából szelencés léclibellát alkalmaztak. A lécnek az Oltay-Süss-íéle szintezőlécekhez hasonló két fogantyúja volt, és kitámasztó „pálcákat” is alkalmaztak (8.16. ábra). ,,A lécz a gömblibella (azaz szelencéslibella, léclibella) s ezen pálczák segítségével — erősebb szélben is (!) — függőlegesen s igen szilárdan áll meg”, olvassuk Szilágyi beszámolójában [4],

Ez a mondat a szintezés körülményeiből sokat elárul.

8.lő. ábra

A szintezőléceken alkalmazott, kapcsoló- szerkezet

8.16. ábra

Szintezőléc mérés közben

/) Tárcsás szintezőlécek. Folyón keresztül, nyílt víz fölötti átszintezéshez tárcsás szintezőléceket használtak. A lécek 3 méternél valamivel hosszabbak és négyzet keresztmetszetűek voltak. A négyzet oldalhossza 42 mm volt. A léc egyik oldallapját centiméter beosztással látták el (8.17a és b ábra).

A tárcsa (8.18. ábra) a léc teljes hosszában végig mozgatható és egy csavar (A) segítségével bárhol rögzíthető. A tárcsa parányi beállítását is megoldották egy fogas tengely (B) beiktatásával. A tárcsa beállítása után a decimétereket és centimétereket a szintezőlécen, a millimétereket pedig a tárcsa rézhüvelyén olvassuk le, amelyre hátul egy milliméterskála van alkalmazva (8.17a ábra).

A tárcsán fekete alapon, középütt, piskóta alakú fehér mező látható. Ez a jelölési mód igen jól bevált, és 400—500 méterről is kiváló élesen volt irányozható és a szállal felezhető.

490