Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)

8. Szabatos vízrajzi szintezési hálózat fejlesztése a századfordulón

A tárcsás szintezőléc legaljára egy 10 cm hosszú és 3 cm átmérőjű rézhenger volt erősítve. Ez egy 60 cm hosszú, vasalt végű, hegyes karónak hasonló méretű üregébe pontosan beleillett. Ilyen karók voltak mindkét parton. Ezek voltak a folyón való átszintezésnél a kapcsolópontok. Ezekben a tárcsás szintezőléceket biztosan el lehetett helyezni, majd a karó mellett földbe vert faékek segítségével a lécet kimerevítették és igyekeztek azt függőlegessé tenni.

8.17a ábra Tárcsás szintezőléc

g) Függőléc. A Vízrajzi Osztály a VÍZRAJZI MAGASSÁGJEGY feliratú falitáblákhoz való könnyebb és szabatosabb csatlakozás kedvéért külön függőlécet készíttetett (8.19. ábra). Ez a függőléc mindössze 60 cm hosszú volt. Kezdő 0 vonása fölött 20 cm, alatt pedig 40 cm hosszan milliméteres osztást találunk. A függőléc anyaga fém. Szélessége 6 cm, fazetta nélkül. A 0 vonás mögött, a „lénia” közepén olyan kicsiny. ráforrasztott tű volt, amely éppen beleillett a falitábla, kisméretű lyukjába. (A lyuk mélysége, mint fentebb már mondottuk, mindössze 1,5 — 2,0 mm.) Kellő ügyeskedéssel a függőléc valóban be is állott a függőlegesbe. Ha pedig kevésbé ügyeltek,

491