Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
8. Szabatos vízrajzi szintezési hálózat fejlesztése a századfordulón
A távcső és a szintezőlibella egyaránt szabad. Műszerállványát és az alhidádéra szerelt szelencés libellát a Vízrajzi Osztály utólag készíttette, illetőleg szereltette a műszerre, a Berthelemy-műszer mintájára. Ez, az egyébként igen gondos kivitelű, szabatosan dolgozó műszer a gyakorlatban csak távcsövének gyenge nagyítása miatt volt kevésbé használható. Nem szívesen alkalmazták, mert sok műszerállást kívánt. Majdnem kétannyit, mint az angol és francia műszerek. Pedig kétségtelen, hogy ez a műszer szolgáltatta a legpontosabb, eredményeket : egyrészt gondos szerkezeti felépítése miatt, másrészt azért, mivel ennél kötve voltak a kisebb léctávolsághoz. d) Az 1890. évi mintájú magyar szintezőműszert a Vízrajzi Osztály tervei alapján a budapesti Mechanikai tanműhely készítette el két azonos kivitelű példányban (8.13. ábra). A távcső nagyítása 36-szoros. A libella osztásköze 1,68 mm, aminek 3,47" állandó felel meg. A tárgylencse átmérője 36 mifi, a távcső hossza 340 mm. A még célszerűen használható léctávolság 100 m. A műszer megtervezésénél az angol és a francia műszerek előnyeit igyekeztek egyetlen műszernél egyesíteni és kihasználni. Ezért távcsöve és szintezőlibellája mozdíthatatlan, s az egész műszer egy homorú gömb felületén mozog. A szintezőlibella fölé egy tetszőleges helyzetben rögzíthető tükröt alkalmaztak. Az egykorú vélemény szerint a távcső nagyítása és optikája tekintetében kitűnően bevált volna, de a szintezőlibella érzékenységét sikerült annyira fokozniuk, hogy ,,. . . a libella túlérzékenysége miatt vált igen nehézkessé a műszer kezelése . . .” olyannyira [3], hogy emiatt ez a műszer vált be a legkevésbé. Emellett azonban azt is ki kell hangsúlyoznunk, hogy a műszer pontos eredményt szolgáltatott, csak a munkaütem lassúsága miatt kellett lehetőleg mellőzniük. e) Szintezőlécek. A szintezőlécek a Vízrajzi Osztály tervei alapján Budapesten, sőt részben házilag készültek. A szintezés jó eredményét Péch és Szilágyi nem kis részben a kifogástalan szintezőléceknek tulajdonítja. A szintezőléc 3 m hosszú, gondosan válogatott vörösfenyőből készült, különleges keresztmetszettel (8.14. ábra). A léc kettős sávos beosztású. A legkisebb beosztásrész nagysága 1 cm. A leolvasás mindig a fehér sávon történt. A fekete sávokból a középső két millimétert kissé kiemelten megjelölték, hogy a milliméterek becslését nagyobb megbízhatósággal végezhessék el. A fekete sáv ilyen módon való megosztása miatt tulajdonképpen csak 4—4 mm-t kellett becsléssel leolvasniuk. Hogy a lécbeosztás lehetőleg minél kevésbé szenvedjen a kopástól, elmés megoldást találtak a festett felületek védelmére. Nevesen a léceket párosával egymáshoz kapcsolták. A kapcsolószerkezet a 8.15. ábrán látható. Minden lécpár három helyütt volt ilyen módon egymáshoz erősítve. Ezzel egyúttal részben a lécek elferdülését, vetemedését és elcsavarodását is megakadályozták. Mindamellett, hogy ez az egybekapcsolási mód megfelelően 8.14. ábra A Vízrajzi Osztály szintezőléceinek keresztmetszete és számlapja 489
