Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
7. Az egykori bécsi Katonai Földrajzi Intézet szabatos szintezésének kritikai ismertetése
1896 —1899 nincs a csoportnak vezetője 1900-ban Joseph Heimbach őrnagy 1901 —1903 Kari Galcsch százados 1904—1912 Julius Gregor százados 1912 —1918 Franz NetuscMll alezredes volt a szintezés vezetője. Az öreg Netuschillt a háború alatt már nyugállományból hívták vissza szolgálattételre, és úgy állították a szintezési csoport élére. Sokat tett a magyarországi hibás vonalak kijavításáért. Egyike volt azoknak, akik kitartottak az intézetben az utolsó kapuzárásig. A felsoroltak valamennyien gyakorlati szintezők. Kiváló munkájával különösen kitűnt Julius Gregor és Franz Netuschül. Az előbbi a győr—lepsényi vonalat szintezte, az utóbbi nevéhez pedig több főalappont építése fűződik. A szintezést végrehajtó tisztek nevét a bécsi Katonai Földrajzi Intézet ide vonatkozó, egykorú kiadványaiban megtaláljuk. Magyar egyetlen egy sincs közöttük. A Magyarországon megfordult mintegy 30 észlelő közül néhányuk személyét külön is ki kell emelnünk. Mindjárt elsőnek Franz Lelirl századost, aki számos, munkánkban gondosan idézett, kiváló és részletes szintezési tanulmányával tette mindenkorra ismertté és becsültté nevét. Később megvált a hécsi Katonai Földrajzi Intézettől és tábornoki ranggal a görög hadsereg kötelékébe lépett, s ott a bécsihez hasonló katonai földrajzi intézet megszervezését vállalta. Franz NetuscMll százados korában sokat dolgozott Magyarországon. Része volt mind a négy főalappontunk építésében és a hálózatra való rákapcsolásában ; ugyanis Terebes és Vöröstorony főalappontot 1887-ben, Ruttkát és Nadap I-et pedig 1888-ban kapcsolta össze a hálózattal. (A vöröstoronyi szárnyvonalon dolgozott már ő előtte 1885-ben Martial Bitz százados is.) Tíz évet (1876—1885) töltött el a- szabatos szintezési szolgálatban Willibald Schwarz főhadnagy. Számos vonalunkat ő észlelte. Részt vett két főalappontnak, mégpedig 1885-ben Vöröstorony nak, 1877-ben pedig L i s o vnak a hálózatra való kapcsolásában. Ebben az utóbbi munkában részt vett ugyanakkor Joseph Wailz százados is. Franz Hoffmann főhadnagy ugyancsak a leggyakorlottabb észlelők egyike volt. Ayolc esztendőt (1874—1881) töltött a szintezésnél. Két lőalap- pontnak, mégpedig R u 11 k á nak (1876) és Maria R a s tnak (1878— 1879) a hálózatra való rákapcsolása íűződik nevéhez. R u 11 k á n az észlelési munkálatokat megismételte Maxmilian v. Chalupka főhadnagy 1881-ben. Joseph Heimbach százados 18 esztendőt (1880—1898) töltött el a szintezésnél. Franzensfeste főalappönlot ő építette, és ő is kapcsolta rá a hálózatra 1883-ban. Az említettek, valamint Ferdinand Woschilda magyarországi szintezési munkássága minőségileg és mennyiségileg kiemelkedik a többiek közül. Kalmár Sándor sorhajókapitány a nemzetközi szintezések kiváló szakértőjének számított a maga korában. Az Európai Fokmérés, illetőleg a későbbi Remzetközi Földmérés konferenciáin kimagasló szakmai tekintélyével az általa képviselt bécsi intézetnek, illetőleg, hazánknak — a szintén kiváló tekintélynek örvendő Tóth Ágoston honvédezredessel együtt [118] — nagy elismerést szerzett. 468
