Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)

Bevezetés

Ez a mintegy 1/3 tonnányi iratgyűjtemény műszaki fejlődéstörténetünknek olyan bőséges tárháza, hogy mindenképpen indokolt volna annak szakszerű feldolgozása és katalógusba foglalása.

Az iratanyagot kiegészítik a térképek, a hossz- és keresztszelvények és egyéb rajzok. Ezeknek tekintélyes részét az ügyiratokhoz csatoltan ma is eredeti helyükön találjuk.

Idők folyamán azonban két ízben is napvilágot látott egy-egy olyan értelmű rendelet, amely szerint minden olyan térképet, amely a hazai folyók egy-egy részletét tartalmazta, eredetiben vagy másolatban be kellett az Orsz. Építészeti Főigazgatósághoz szolgáltatni. Ott ezekről egyrészt másolatokat készítettek, másrészt a sok részlettérképből egységes átnézeti térképeket szerkesztettek.

Az így begyűlt térképanyagról több térképmutató ad számot. Ezek címe :

„Catastrum planorum, mapparum et delineationum fluviorum ac aedi- ficiorum in Officio Regestraturae Excelsi Consilii Regii Locumtenentialis Hungarici existentium cum Indice” [66] (0.9. ábra).

Az 1270 B. jelű térképmutató könyv belső borítólapján ceruzabejegyzést találunk arról, hogy a mutatóban szereplő térképek az Országos Levéltár Térképtárának „Helytartótanácsi térképek” elnevezésű gyűjteményében találhatók.

Hogy milyen hihetetlen tömegű műszaki érték fekszik itt, legyen elegendő arra utalnom, hogy egyedül a 1270 B. jelű kötetben 86 divízióba elosztva 1968 térképet találunk.

A szóban forgó hatalmas térkép- és iratanyag feldolgozása azonban nemcsak geodétákra vár. Nagy része vízi mérnökeinket érdekli, de igen bőséges anyag várja a geográfusokat is: folyóink régi vízrajzi viszonyainak feldolgozásával kapcsolatban.

Végül megemlítem, hogy a „Vidra” jelű csomó a hasonló nevű gőzerejű kotróhajó építésére és üzemeltetésére vonatkozó ügyiratok gyűjteménye. Ide vonatkozó ügydarab csak igen elvétve akad a többi kötegben.

0.06. SZINTEZŐMŰSZEREK A XIX. SZÁZAD ELEJÉN HAZÁNKBAN

A magyarországi szabatos szintezés tulajdonképpeni történetével foglalkozó, alább következő fejezeteket csak akkor tudjuk kellőképpen értékelni, ha előzőleg fogalmat alkottunk magunknak arról, milyen fokon állott a műszer- technika a XVIII—XIX. század fordulóján.

Picard már ötnegyed századdal korábban (1674) szerkesztett egy távcsővel felszerelt szintezőműszert (0.10. ábra), de ez olyan terjedelmes és súlyos alkotmány volt, hogy egyáltalán nem terjedt el.

Szívesebben használták a geometrák az ősi, évezredes múltú, kézi szintező készségeket. Ezek jól beleillettek a XVIII. század általános mérnöki felszerelésébe. Hogy ez miből állott, eléggé pontosan ismerjük.

Balta Antalnak [67] a péceli határról 1764-ben készített térképét sajátkezű díszítő rajzai ékesítik. Díszítő elemekül a saját földmérői eszközeit használta fel. A térkép sarkában felrajzolt mérnöki eszközök a következők [68] : mérőlánc ; lábakra vagy féllábakra osztott mérőrúd (fából); felrakó vonalzó ; háromszögek (térképrajzoláshoz) ; mérőkörző; dioptrás iránytű; diop- trás vonalzó ; dioptrakorong vagy asztrolabium ; kitűzőrudak zászlócskák-