Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)

Bevezetés

kai. Miként látjuk, semmiféle kimondott szintezőműszer nincsen ebben a felszerelésben. Igaz, hogy az asztrolabiummal lehetett szintezni, de ez nagyon nehézkes dolog volt. (Az asztrolabium a teodolit őse : beosztással ellátott alapkör, amelyen egy rászerelt és egy mozgatható dioptrapár van elhelyezve.)

A Helytartótanács, illetőleg az egykori Országos Építészeti Főigazgatóság iratanyagában 1778-tól kezdődően gyakran találkozunk műszerekre vonatkozó ügy darabokkal. A legkorábbi ilyen felsorolás 1778-ból származik [69].

Ebben asztrolabium, mérőasztal, irányzóvonalzó és tájoló mellett egy nivellá- nak nevezett szintező készséget is találunk.

Ezt az egyszerű eszközt a Voigtlän- der finommechanikai cégnek egy 1840- ből származó árjegyzékében [70] ötféle kivitelben találjuk 3,0-tól 7,30 forintos árban, Horizontal wage néven. Lényegében a mai talpaslibellához hasonló, finomabb kivitelű eszköz lépcsősméré- sek céljára. Hossza 4 és 13 hüvelyk között változott.

A bécsi Sadtler-cég 1827-ben javítja a Duna-mappációhoz tartozó műszereket. Ezek között is szerepel,,.. .Ein horizontal Wagen, 10 zoll lang...” [71].

1786. novemberében a budai Hajózási Igazgatóság az alábbi műszereket igényelte a bécsi főhatóságtól [72],

Asztrolabium „Perspectiv” (= távcső) nélkül; kvadráns, mozgatható és mozdíthatatlan távcsővel ; mérőasztal több asztallappal; dioptrás irányzóvonalzók ; tájolók ; mérőláncok, függős háromszög szintezéshez. Ezt az utóbbit a német nyelvű egykorú szakirodalom Setzwaage néven ismeri (0.11. ábra). Nem egyéb, mint az ősi egyiptomi függős szintezőháromszög évezredeken át — majdnem változatlan alakban — fennmaradt utóda.

0.11. ábra

Szintezőeszköz (Setzwaage) a XVII. századból

korú metszet után)

43