Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
Bevezetés
Mérnökeink közül sokan tudtak franciául, kevesebben angolul. A Habs- burg-elnyomatás kora ebből a szemszögből az általános és a szakmai műveltség emelkedésének határozottan kedvezett. A politikai nyomáson kívül — ami már az iskolában kezdődött a német nyelv kötelező tanításával — a mérnököket az is kényszerítette idegen nyelvek tanulására, hogy magyar nyelvű szak- könyvek ebben a korban még szinte egyáltalán nem voltak. A korukbeli szakirodalommal a geodéták és a vízi mérnökök eléggé ismerősek. Erre szükségük is volt, mivel a mérnöki tudomány ebben az időben igen erősen fejlődött. Kern voltak még kiforrott mérési módszerek, képletek és eljárások sem a geodézia, sem a hidraulika területén ; ez azonban nem hátráltatta mérnökeink alkotó tevékenységét. „Nagy István lsö rendbéli Kir. Tisza-Mérnök” pl. 1845-ben új, gyakorlati képletet állít fel arra a célra, hogy a folyó vízszínén mért sebességekből a folyók egész víztömegének középsebessége egy-egy kérészi szelvényben kiszámítható legyen [59]. A további fejezetekben számos olyan esettel találkozunk még, amikor a magyar mérnökök európai viszonylatban is igen széleskörű és alapos képzettsége egészen újszerű feladatokat egyszerűen, ötletesen és szabatosan oldott meg. Mindenesetre úgy találjuk, hogy a XVII1—XIX. század magyar mérnökeinek szellemi színvonala európai viszonylatban is a legelsők közé tartozott. ♦ 0.05. A MAGYAR ORSZÁGOS ÉPÍTÉSZETI FŐIGAZGATÓSÁG A mérnöki munkásság legfőbb felügyeleti szerve az 1788-tól 1867-ig terjedő időközben — hivatalos nevén: a Königl. Ung. Landes Ober Bau Direction, vagy magyarul : az Országos Építészeti Főigazgatóság volt. Ez volt az az intézmény, amelynek keretében a legnagyobb méretű szervezett geodéziai munka folyt, mégpedig a medencéinkben terpeszkedő mocsarak lecsa- polásával és folyóvizeink szabályozásával kapcsolatban. Ennek irattári anyaga tárta fel előttünk a magyar geodézia XVIII— XIX. századbeli történetének eleddig ismeretlen lapjait. Áemcsak illő, hanem a további kutatások érdekében szükséges is, hogy röviden áttekintsük a magyar Országos Építészeti Főigazgatóság történetét [60]. A közmunka és a közlekedésügy intézésére Magyarországon első ízben 1788-ban állítottak fel külön hivatalt. Korábban ez az ügykör a pénzügyi szervek hatáskörébe tartozott. Alsóbb fokon a megyéké és városoké, országos viszonylatban a Helytartótanácsé és a Magyar Királyi Udvari Kamaráé (a pénzügyminisztérium hivatali elődjéé) volt az intézkedés joga. Az Országos Építészeti Főigazgatóságnak, mint új hatóságnak gyökereit tehát a M. kir. Udvari Kamaránál találjuk meg. A Kamarának hivatali története, szervezete és működése ma még felderítetlen, de annyi bizonyos, hogy hatásköre sokkal kiterjedtebb volt, mint a későbbi pénzügyminisztériumé. Hatalmas uradalmakat kormányzott, s azokon — valamint a kincstári gazdálkodással kapcsolatban az ország területén másutt is — épületeket emelt, utakat, hidakat épített, folyókat szabályozott, mocsarakat csapolt le, csatornákat ásatott, hajókat gyártott, kikötőket épített : egyszóval a közmunka és közlekedésügy számos ágában tevékeny szerepet játszott. 37
