Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)

Bevezetés

A XVIII. században a pénzügy, a közlekedés és a közmunka fokozatosan elválik egymástól. Kialakulnak mérnöki tevékenység egyes ágai: az építészeti (aedilia, aedificalia), hajózási és vízszabályozási (hydraulica), valamint a földmérési ügyek. Ez utóbbiakat munkanemek szerint csoportosították. Voltak operationes trigonometricae, oper. libellalionales, oper. topographicae stb. Magát a munkát a földmérők, a geometrák végezték.

Az Országos Építészeti Főigazgatóság iratai 1849—1867-ig vannak meg az Országos Levéltárban, egyelőre rendezetlenül. 1788—1848-ig csak segédkönyvek maradtak meg,továbbá 1812—1848-ig a folyószabályozásra vonatkozó iratok. Igen értékes és bőséges adatok nyerhetők a hivatal szervezetére vonatkozóan az Országos Levéltárban őrzött kancelláriai, helytartótanácsi kamarai levéltárban [61].

Az 1784. évi státus- és fizetésrendezés alkalmával a hajózási osztály vezetője Walcher József lett, adjunktusa Heppe Szaniszló, a folyammérnökök pedig : Kosztka János (Bánság), Sax Zakariás (Maros), Kiss József (Bácska), Klohammer János, az igazgató személye mellé rendelt gyakornok.

1785-ben erősítik a hajózási igazgatóságot. Az igazgató második helyettese Várady Pál lesz, új gyakornok pedig Haradauer Ferenc. Új mérnök Becker János, a horvátországi ügyek intézésére.

Még 1783-ban II. József az egységes irányítás végett felállítja a bécsi Allgemeine-Ober-Hofbau-Directiont. Mivel ez a szerv egymaga nem tudta ellátni az összes teendőket, fiókhivatalokra oszlott. Így Magyarországon is felállítottak Budán egy új hivatalt, amelynek hatásköre — Erdélyt kivéve — Magyarországra, Horvátországra és Fiúméra is kiterjedt. Ez volt a Directio in hydraulici et aedilibus per regnum Hungáriáé partesque eidem annexas című hivatal [62],

1783-ban 92 személyből áll a hivatal és ebből 59 mérnök (köztük 14 igazgató), továbbá még vagy 20 műszaki ellenőr, illetőleg gondnok, s csak a többi írnok, hivatalszolga stb.

II. József halála után a hivatal bizonyos (nem kisfokú) önállóságot nyert, önállósága azonban csakis a műszaki ügyek intézésére terjedt ki. Egyébként számadási, személyzeti, fizetési stb. kérdésekben a fennálló hivatali szervezetbe kellett beilleszkednie.

1807-ben már három segédigazgatója van az Építészeti Igazgatóságnak : egyik az építészeti, másik a hajózási és vízszabályozási, harmadik az út- és hídépítési ügyeket vezeti. 1811-ben a hajózási és vízszabályozási ügyek annyira szaporodnak, hogy az igazgatóság keretén belül külön „departamentum navi- gationis” felállítása vált szükségessé.

1814-ben kimondják, hogy az állások betöltésénél fizetési és személyzeti ügyekben a Helytartótanács^ véleményét is meg kell hallgatni. Ettől kezdve a Helytartótanácsnak az Építészeti Főigazgatóságra gyakorolt befolyása növekedik, a Kamaráé pedig csökken. A vezetőállásokra a pályázatokat 1815- től kezdve egyenesen a Helytartótanácshoz nyújtják be [63]. Ez a hivatali szervezet 1848-ig állt fenn, akkor létesült a Közmunka és Közlekedésügyi Minisztérium, élén Széchenyi István miniszterrel.

Jellemző, hogy a geodézia mint önálló osztály nem szerepel a minisztérium hivatali beosztásában.

1849 derekán az osztrák kormány vette birtokába az országot, mire a Közlekedési és Közmunkaügyi Minisztériumot újból átszervezték Országos Építészeti Igazgatósággá. Az országot 15 építészeti kerületre (Baubezirk)

38