Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
6. Régi városi szintezéseink
6.09. SZOLNOK Régi szintezések tekintetében hazánknak kevés érdekesebb városa van, mint Szolnok. Hálózatnak nevezhető régi szintezésből származó magasságjegyeinek száma ugyan nagyon korlátolt; mindössze öt, ezek mellett azonban még háromféle szintezésből származó magasságjegyek teszik teljessé a múlt századi eredetű alappontok sorát. Legrégibb eredetű a Vártemplom főbejárati ajtajának baloldalán levő keresztvésetű jel : az 1830-as évek nagy tiszai szintezéséből származó, úgynevezett Vásárhelyi-féle alappont (6.14. és 6.15. ábra). Ebből a fajtából Szolnokon 6.14. és 6.15. ábra A szolnoki Vártemplom és annak főbejárati ajtaja a Vásárhelyi-féle, bevésett kereszttel jelölt magasságjeggyel nincs is több, de ez annál fontosabb, mert annak idején a Tisza-szintezés egyik legjelentősebb csomópontja volt. A szolnoki pályaudvar felvételi épületének postai szárnyán van egy furatos falitábla. A bécsi katonai szintezés alkalmával helyezték el. Az a nevezetessége, hogy ezt vették kiindulópontnak a Vízrajzi Osztály századvégi, nagy Tisza menti szabatos szintezése alkalmával. Ebből az utóbbi szintezésből maradt fenn a Vártemplom délkeleti oldalán, 1,5 m magasságban befalazott „Vízrajzi magasságjegy’1 feliratú furatos tábla. Továbbá hasonló furatos tábla a Szent János kápolnán és a Szabadság tér 2. számú épületen, amely valaha az ármentesítő társulat székháza volt. Lássuk, hogyan viszonylanak ezek a különböző eredetű magassági jegyek a nadapi alapszinthez, illetőleg egymáshoz. Mindenekelőtt a Vártemplom főajtajának küszöbén levő keresztjei magassági viszonyaival foglalkozzunk. Említettük, hogy ennek a magasságáról — a Szolnok—debreceni vasút építésével kapcsolatban — már 1889352
