Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
6. Régi városi szintezéseink
bői van adatunk. Ez az adat egy ismeretlen hasonlítósíktól számítva, függőként — 35' 2" 5'", azaz —11,126 5 méterben adja meg a küszöb magasságát. A Vásárhelyi-féle átszámított magasságokat tartalmazó protokollum szerint magassága 185' 10" 2'" függőben és 283' 1" 5'" Adria feletti rendszerben. Ugyanezek az értékek méterben : 58,742 7 m, illetőleg 89,488 m tszf. A legújabb mérések szerint ugyanez a keresztjei 90,312 m magas nadapi rendszerben. A különbség a két alapszint között tehát 0,824 m. A tiszai szintezés hasonlítósíkja pedig Szolnoknál (a Vásárhelyi-féle protokollum adatából számítva) 149,055 m magasságban volt (nadapi rendszerben). A debreceni vasút építése alkalmával választott hasonlítósík azonban ettől lényegesen különbözött: mindössze 101,438 5 m magasságban volt (nadapi rendszerben). A Vízrajzi Osztály 1890—1891. évi magasságmeghatározása erre a keresztvésetre vonatkozóan (90,353 m) mindössze 4 cm-rel különbözik a legfrissebb meghatározás eredményétől, ami meglepően jó egyezésnek mondható. Úgy látszik azonban, hogy Szolnok egyébként is szerencsés helyzetű a szintezési munkálatok terén. A bécsi katonai szintezésből származó pályaudvari furatos táblájának régi, kiegyenlített magassága : 90,905 1 m mindössze 1,5 mm-rel lett kisebb az új mérések szerint. Ebből vezette le a Vízrajzi Osztály három furatos táblájának magasságát. Az eredeti és az 1927. évi újabb vízrajzi szintezés eredményei közt itt eléggé jelentős eltérés mutatkozik. Például a Vártemplom V. O. táblájának magassága 91,365 m (1890) ; 91,397 m (1921) ; 91,385 m (1927) ; és végül 91,273 5 m (1955). A magassági adatoknak ez a hullámzása valószínűleg geodéziai bizonytalanságokból származik. (Mérési hibák, alapszint-, illetve hasonlítósík különbségek stb.) Az a tény például, hogy a Vásárhelyi-féle és az 1890. évi vízrajzi szintezés alapszintje közötti különbség a fenti adatokból számítva (Szolnokon) : 0,961 4 m-nek mutatkozik, amellett szól, hogy a küszöbbe vésett + jel magassága a Lányi-féle szintezésből származik. (Vö. Szentessel.) A V. O. furatos táblák 1890. évi, illetőleg 1927. évi szintezéséből származó magasságok között Szolnok térségében általában +32 mm különbség mutatkozik. (Az utóbbiak a nagyobb értékek.) Viszont az 1927. és 1955. évi magasságok közt —94 mm az átlagos különbség. Valószínű, hogy ez a különbség nem rétegtömörülést jelent, hanem alapszintkülönbségből származik. Végül szóljunk Szolnok régi szintezésének emlékeiről, a fellelt öt peremes tábláról (6.16. ábra). Formájuk, nagyságuk és az alsó felületen látható díszítésük tökéletesen megegyezik a Közép-Tiszai Ármentesítő Társulat magasságjegyeinek formájával, nagyságával, illetőleg díszítésével. Ebből következik, hogy azonos öntőmintán készültek, tehát a régi városi szintezésnek egyidősnek kell lennie a Középtiszai Ármentesítő Társulat ártéri szintezéseivel. Minthogy ez a társulat (több kisebb társulat egyesüléséből) csak 1886. január 1-ével alakult meg [61], a szóban forgó szintezésekre legfeljebb 1887-ben, de inkább 1890 táján kerülhetett sor. Ezt a kérdést illetően még levéltári kutatásokra van szükség. Eddigi — korlátolt lehetőségű — kutatásaink nyomán, az egykorú városi tanácsülési, illetőleg közgyűlési jegyzőkönyvekből az alábbiakat sikerült tisztáznunk. A szolnoki városi lejtmérezés gondolata 1887 nyarán vetődött fel, mint a városi utcák kövezésével és csatornázásával kapcsolatos szükségesség. 23 Bendcfy : Szintezési munkálatok 353
